Én egy kicsit szeretnék még itt maradni.
Reggel álmosan ébredve egy falatnyi
élettel, színes léggömbökkel napozva.
Fáradt békével tekintve a halomra,
mit elém dob morajló tenger-óceán.
Akkor is maradnék, ha nem figyelnek rám.
Egy kicsit szeretném még álmodni, hogy szép
ez a világ, s egyszer majd megtörik a jég.
De ha nem, s csak szenvedve élhetnék tovább,
soha sem lenne túl későn, avagy korán
kavicsokat dobálni álóceánba.
Akkor is maradnék, ha senki nem várna.
4 hozzászólás
Tetszett a versed.
Az érdekes az, hogy mi változunk, a mi világszemléletünk. Ha rossz dolgok érnek kintről, akkor rossznak látjuk a világot, ha pl szerelmesek vagyunk akkor csodásnak, pedig a világ mindig ugyanolyan.
Kedves Nola!
Nekem tetszett a versed. Kellemes hangulatú, nincs benne a görcsös írni akarás vágya.
A.
Kedves Nola!
Kellemes hangulatú, természetes vers. Egyszerűen csak tetszett.
Ági
Köszönöm a hozzászólásokat!