Volt nesz pendült bennem, esendő, tépett.
Szél zenéje volt-e, vagy patakcsobogás,
könyörgés tán, vagy csak léha csacsogás?
Táncra kért, forgatott, aztán elégett.
Kaptam én a tüzes lángba riadtan,
de színekre bomlott, szirmokként lebbent,
szélfútta réten nevetve szétrebbent.
Szálltak az álmok, könny nélkül sirattam.
Eszelős emlék ébresztett új vágyat.
Zenés szivárvány, lelket óvó étek,
fizetek érted, bármekkora árat.
Forgószél borzolta virágzó rétek
visszhang-dala: már nem csillapít lázat.
Meg nem élt álmok, szemrehányón néztek.
12 hozzászólás
Kedves Fácska:))
Vártam, nagyon. Reggel már jártam itt türelmetlenül topogva:) Mintha kiragadtad volna a pillanatot az időből. Különös méltósággal emeled ki az elmulasztott perceket, melyek meg nem élése emészti kicsi lelked. Azt hiszem ez a versed karöltve sétálhatna a szélben a Hol van már c. verseddel.
Többször elolvastam és tudod, kicsit sem bánom, hogy elkanyarodtál az eredeti témától. Így remekeltél most egy verset, s a lehetőség még mindig adott a másik versre is, amit szintén kíváncsian várok. Ha nem dobtam volna el a labdát, lestoppolnám a vers címét.)))
Tényleg kíváncsian várom, jó munkát és sok ihletet hozzá.
Szeretettel Rita.
Szia Májusfa!
Sosem tudnék ilyen lehellet-finoman írni. Erre csak az képes, aki annyira megfigyelte a természetet, hogy méltán ötvözi azt az érzéseivel. Míg olvastam, magam előtt láttam egy lázában forgolódó embert, aki egyszerre akar megszabadulni a takarójától, és mégsem, mert bárhogy tesz, mindig vacog. Megkapóak a megszélyesítések, és a versben megfogalmazott elhatározás.
Gratulálok: Valerie
Kedves Rita!
Örülök, hogy figyelemmel kisérted, hogy a megemlített szerzeményemet mikor merem várólistára tenni. Valóban elkanyarodtam az eredeti szándékomtól, így a címe is más lett. Neked is feltűnt hogy kis hasonlóság felfedezhető egyik régebbi versemmel. Bevallom, sorozatban szinte már vagy hatodszor írom meg ugyanazt, kicsit más szavakkal. Amikor úgy érzem elkészültem, akkor döbbenek rá, hogy ez megint koppintása az előzőnek, bár egyáltalán nem volt szándékomban. Remélem sikerül a következőnél más irányt adni annak a fránya vers-próbálkozásnak.
Üdvözöllek: Károly
Kedves Rita!
Örülök, a figyelmednek, hogy a megemlített szerzeményemet mikor merem várólistára tenni. Valóban elkanyarodtam az eredeti szándékomtól, így a címe is más lett. Neked is feltűnt, kis hasonlóság fedezhető fel egyik régebbi versemmel. Bevallom, sorozatban szinte már vagy hatodszor írom meg ugyanazt, kicsit más szavakkal. Amikor úgy érzem elkészültem, akkor döbbenek rá, hogy ez megint koppintása az előzőnek, bár egyáltalán nem volt szándékomban. Remélem sikerül a következőnél más irányt adni annak a fránya vers-próbálkozásnak.
Üdvözöllek: Károly
Ó Fácska…:)
Ne hidd, hogy koppintása egy másik versednek. Mindkettő csodálatos, önálló gondolatokat felölelő írás. A hasonlósággal a témára próbáltam utalni. Annyi szomorúság, bánat szorul meg verseidben. A keserű lemondás, mintha már csak a beletörődés szegődne társadul. Ne add fel, és ne add be derekad a szürke egyhangúságnak. Amiről lemaradtál, az már a múlt, de annyi szépség vár még reád, ha nyitott szemmel jársz… hidd el nekem.
No, kapsz egy hetet, hogy feltedd a következő várva várt verset:))))))
Szeretettel ölellek Rita
Kedves Valerie!
Aki benne él a természetben, az nem tudja, hogy megfigyeli, csak hat rá, észrevétlenül a részévé válik, társalog vele. Abban igazad van, hogy az a " vacogó", örökké elégedetlen énem íratja velem a sorokat. Így aztán nem csoda, hogy az a "csak azért is" dacos kifakadásom sűrűn előfordul a verseimben.
Üdvözöllek: Károly
Még mindig imádom a verseidet!:))
Kedves Zsupszimanó!
Még mindig nagyon megörülök, ha meglátogatsz:)
Üdvözlettel: Károly
Szia májusfa! 🙂
Úúúúúgy örülök, hogy belefogtál ebbe a szépségbe! 🙂
Megszámoltam a szótagokat, egy se veszett el, se több, se kevesebb, mint 11. 🙂
Egész jó, csak ámulok. 🙂
Kapsz tőlem egy ötöst, mert szárnyakat bontottál! 🙂
Mély a tartalom, átélhető, sodor folyamatosan. Amin javítani kellene, azok az írásjelek, mert szerintem túl sok van belőlük, illetve nem azok, amik kívánkoznának. A petrarcai formát elég jól hoztad, a rímeket én csiszolgatnám, hogy ne ragosak legyenek, mert úgy szebb.
Néha lecsapod a gondolatot azzal, hogy pontot teszel, pedig lehetne még mélyebbre merülni.
Büszke vagyok rád, mert nagyon ügyes vagy, írj még szonetteket! 🙂
Szeretettel: Kankalin
:))) Az ötöst nem adta meg a rendszer, most próbálom :)))
Kedves Kankalin!
Amikről írtál megjegyzéseket, most már nekem is feltűntek. A kritikus olvasóra nagy szükségem van, mert csak így tudok kilépni a bezártságomból. … , hogy másikkal is próbálkozzam? ajajaajajaj No, azért egyszer majd még, ha összeszedem a bátorságomat, talán megpróbálom. Köszönöm, hogy időt szántál rám. 🙂
Üdvözlettel: Károly
Kedves Károly!
Számomra mindig öröm és meglepetés, ha szonettel találkozom. Én is művelem ezt a műfajt, bár nem mindig sikeresen. Éppen most kezdem a szonettkoszorúimat kicserélni, mert némelyik csapnivaló. Mégis föltettem, gyakorlásnak szántam. De majd sorban kicserélem.
Versed olvasását én is a szótagok számlálásával kezdtem. Hibátlan, és úgy, ahogy van, nagyon tetszik nekem. Bár igaza van Kankalinkának, de ne félj a szonettektől.
Mód van a javításra és cserékre is, ha nem úgy sikerül, ahogyan szeretné az ember. S nekünk el kell nézni, hiszen nagy elődeink is írtak időnként ragrímet. Ebből a versedből kitűnik, hogy gyakorlattal egyre jobb és jobb szonetteket tudsz alkotni.
Én abbahagytam a csillagozást, de ezzel a verseddel mindenképpen kiérdemled az öt csillagot, még ha nem is látható.
Szeretettel olvastam: Kata