Bárkiben megbíztam eleitől fogva
és, mert volt életem, ez került oly sokba.
A szörnyű feladatomat el se kezdtem,
az élet küszöbén már elestem.
próbáltam naggyá lenni méltó magyar
de a század igazakat nem akar.
Próbálok méltó lenni régi hírhez,
úgy hiszem az nem fogható semmihez,
s már látom nem érdekel itt ma senkit,
veszett ügyért kéz még nem görcsölt ennyit.
Nem adhatom fel mindig küzdeni kell
ki akadályt, törvényt, normát nem ismer
az képes sikeres lenni közöttünk,
s akkor miénk a babér, akkor győzünk,
ha képesek vagyunk ellökni mindent,
apát, anyát, barátot és az Istent.
Akárhogy is lesz, még nincs kész a leltár,
de mellettem sok ember felnőtt lett már.
3 hozzászólás
Ez nagyon jó,- ha akkor, régen ezt tudtad mit tudsz most.Remélem olvashatjuk.Gratulálok.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Tamás!
Mint látom, egy korábbi verssel léptél be hozzánk. Szabad formában alkotott költeményed jó témát boncolgat. Én is kiváncsi lennék majd a folytatására. Tetszik az írásod, mivel helye szabatos magyarságal, normál mondatokba szedve, hibátlanul tetted föl.
Olvastam bemutatkozó soraidat, szép hivatásra készülsz.
Üdvözöllek körünkben, remélem, jól fogod magad érezni.
Szeretettel: Kata
Kedves Tamás!
Igen ügyes kis verset faragtál. Én is kedvelem a szabad versformát, bár próbálom már magamat leszoktatni. Persze van amikor csak úgy ömlenek a gondolatok és akkor csak írni kell.
Néhol kicsit sűrű az alkotás. Túl zsúfolodnak a gondolatok, így nem olyan görülékeny.
Az első két sor kicsit akadozik, aztán jobban belelendültél.
Vannak benne nagyon erős, hatásos képek.
A magyarság és ez a fertőzött világ engem is nagyon foglalkoztat, jó kis témák.
Gratulálok!
Sok sikert az Íróklubbban!
Kommentálj, értékelj sokat és könyebben észrevesznek.
Üdv. Metal Koala