Belek az asztalon.
Áldozati tetemek felett
keresztet vetett apa.
Pedig nem is hívő.
Én meg megvettem
az újrahasznosítható papírszívet
anyunak.
Azért olyat, mert hátha
nem tetszik neki.
Nagyi a családtól szívrohamot kapott
Ajándékba.
Ilyenkor semmi sem halott,
Csak születik.
S mi mindig felakasztunk mindent
a giccsfényben úszó karácsonyfára.
3 hozzászólás
Igazán döbbenetes ábrázolása egy ünnepnek, mégis van benne valami, ami miatt újra és újra elolvasom. Nagyon tetszik. Olyan nyers.
Gratulálok hozzá!
üdv: banyamacska
Nagyon kiábrándult… néhol fájdalmas de annál igazabb. Sokszor nem azért teszünk valamit, mert kell, mert úgy akarjuk… hanem mert úgy szoktuk meg… Egy nagy igazságra világítottál rá. Gratulálok: A.
Azt hiszem, van neked olyanod, amit tehetségnek hívnak.
Üdv,
Poppy