Látod, Anyu, ma felnőttem,
többé már nem leszek gyerek,
úgy terveztem, ma Anyák napján
viszek majd Neked verseket…
de nem vártál meg
adhattál volna legalább egy napot
hogy ne épp ma az ünnepen
látod most bolond vagyok
csak megszólalt a telefon
arra emlékszem rohanok
átvágtam a mentősökön
az orvos részvétet mormogott
aztán kértek papírokat
azt sem tudtam hol vagyok
igen egy zöld dossziéban
s kezem a fiókban matatott
mire megtaláltam a mappa kék lett
s meglepődtem hogy vak vagyok
adtam tiszta törölközőt
és nem találtam a szappanod
nem baj mondta az orvos
mosogatószert is adhatok
az óra járt és megint jöttek
a függönyt őrülten vitte a szél
egy teknőt hoztak semmit sem értettem
csak hallottam egyikük beszél
Látod, Anyu, még virágot se hoztam,
s többé már nem is hozhatok…
2012. 05.06
13 hozzászólás
Kedves Pipacs!
A virágoknak sokszor csak optikai jelentősége van. Az emberiség tudja, hogy annak ellenére, hogy az az érzése, hogy ő mindent tisztán lát, később amikor már valóban kevesebbet lát, belátja, milyen sokszor megcsalták a szemei, a virágokkal, a leírt szép szavakkal. Sokan ma is kötelezettségből vitték a virágot, mert hát az úgy szokás. Sokan a temetőbe is csak a saját lelkiismeretük megnyugtatására viszik, és hogy a szomszédok pletykáját megelőzzék. A valódi érzéseket nem látja senki, és a nehéz pillanatokban az ember mindig egyedül van. Nehéz pillanatokat vetettél papirra, amit valóban csak az ért meg, aki már átélte azokat. Van amikor ahhoz, hogy az ember tisztán látjon, be kell a szemeit csukni, vagy látóképességeét elveszíteni.
Hazudnék ha azt írnám szép volt, jó volt olvasni, mert nem volt szép és fájó volt olvasni.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Tegnap elvesztettem Édesanyámat. A sors egyetlen másodperce elég ahhoz, hogy megváltozzon minden. A szülői ház az, melynek minden zeg-zugát ismerjük, ilyenkor mégsem találunk semmit. Tudom, megdöbbentő lehet sokak számára, de ezek a sorok kifolytak az ujjaim alól. Le kellett írnom. A tehetetlen düh, és a fájdalom…
Köszönlek!
pipacs
Fájdalmas vers,fájdalmasan remek! Bizony,sokszor elfelejtünk virágot vinni,mondjuk magunkban, hogy majd holnap.De…nem mindig vár meg a holnap.
Gyuri
Kedves Gyuri!
Én mindig vittem virágot, de tegnap már nem kaptam rá időt. 🙁 Igaz, egyébként mindig úgy gondoljuk, hogy van még időnk, de a sors nem úgy számol mint mi…
Köszönlek.
pipacs
Kedves Pipacs!
Fogadd öszinte részvétemet, és sok-sok erőt kivánok a következő napokban, és a jévében is.
ődv Tóni
Kedves Pipacs!
Már tegnap olvastam… valahogy magam is hasonlóan éltem meg… sírnom kellett.
Most látom, hogy ez most történt… a szívedből szakadt ki…
Fogadd őszinte részvétem.
Szeretettel
Ida
Kedves Pipacs!
Miközben olvastam a versedet, éreztem, hogy hirtelen jöttek a sorok és az érzés lendülete vezérelte… aztán elolvastam a hozzászólásokat is, és teljes mértékben megértettem, hogy miért…
Fogadd őszinte részvétemet; veled érzek…
Szeretettel: Mónika
Figyelmetlenségemért elnézést kérek kedves Barackvirág.
Őszintén köszönlek.
pipacs
Látod, Anyu magamra hagytál,
eddig sosem tetted még ezt,
könnyekben fuldokló riadt szemmel
élhetem tovább az életet.
És holnap, vagy később, ha eszembe jutna,
ezt meg kell tőled kérdezni még,
a valóság letaglóz újra- meg újra,
hiányod mércéje: a csillagos ég.
"Részvétem!" Mondja most sok kedves ember,
s bár lelkemet karolják az őszinte szavak,
a fájdalom nem múlik, elhagyni nem mer,
társam lesz ezután e fájó pillanat.
Kedves pipacs!
Én három éve veszítettem el az édesanyámat. Lelkem tiszta jóságával segíteni szeretnék, de pontosan tudom, hogy nincs segítség. Az idő majd valamelyest enyhíti a fájdalmat, de vérző szívünket soha, senki nem kötözi be többé, hisz elment az akinél a kötszer volt.
Őszintén átérzem a fájdalmadat.
Szeretettel:
Millali
Fogadd őszinte részvétemet, Ica.
Üdvözlettel:Marietta
Kedves Tóni, Ida, Millali és Marietta!
Vannak élethelyzetek, amikor tehetetlen, ügyetlen az ember. Tudjuk, hogy meg kell élnünk a nehéz pillanatokat is, mégis amikor támad, nem tudjuk igazán kezelni. Üres a fej, tétova a kéz, csak sodródunk az eseményekkel. Tudom, már sokan éltünk át hasonló pillanatokat, még sem érhet bennünket felkészülten.
Köszönöm, hogy velem voltatok.
Szeretettel.
pipacs
Kedves Ilona!
Őszinte részvétem.
Szeretettel: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Sajnálom, hogy most nem tudtam szebbet hozni, de nálam a sorokat mindig az élet írja.
Köszönöm!
pipacs