Sírás környékez, szíven szúr a közöny,
reszketve tűröd végső büntetésed.
Kínlódásod ténye másoknak öröm,
kíméletlenül szívják el a véred.
Méltóságod nincsen, csupán álmodban,
már önként is szenvedsz, megalázottan.
Bárki kormányoz, ugyanaz a képlet:
dolgos személyed csicskasorsra ítélt!
Érzéketlen arccal szolgálsz egy férget,
halálodig hajtasz szánalmas bérért.
Kifosztott szíved régóta hazátlan,
csalódott rab egy demokráciában.
Házadba is elért a gettók stílusa
alattomos bosszú és igénytelenség.
Megölte lelked a lenézés vírusa,
odaadtad magad, s e tettre nincs mentség!
Hol "majomból" lesz "úr", groteszk az imádat,
kapcarongya vagy egy aberrált világnak.
Megalázva védi szádat a ragasztó,
fellázadnak sorban az eltiport jogok.
Folytatnod kell másért, üvölt a parancsszó,
s már kívánod a kínzást, akár egy drogot!
Esély volna, hit nincs, így kár a szövegért,
egy "mindent szabad ország" rémes közepén!
25 hozzászólás
"Hol "majomból" lesz "úr", groteszk az imádat,
kapcarongya vagy egy aberrált világnak."
na jah
üdv.koko
Kedves Tamás!
Hiteles kor- és kórkép ez a versed, sok keserűséggel, kiábrándultsággal…
Együtt érzek veled.
Üdvözlettel!
Ida
Szia Koko!
Tényleg szomorú, hogy manapság milyen sok "majom" hiszi magát "úrnak". Nem csoda, hogy felborult a világ értékrendje.
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted a versem.
Üdv.:Tamás
Kedves Ida!
Sajnos igazad van, elég nagy keserűség és kiábrándultság van bennem, bántanak az ilyen igazságtalanságok…
Szerencsére engem nem érint közvetlenül, de eléggé át tudom érezni a megalázottak helyzetét.
Köszönöm szépen látogatásod.
Üdv.: Tamás
Jaj! Kedves Tamás, én hiszem, vannak még csodák, lesz még ebben az országban nemcsak látszat demokrácia, hanem valódi is. Az persze nem azt jelenti, hogy a szegénység is elmúlik, sajnos az iszonyatos különbségek megmaradnak. De lesz még gondoskodó kormánya ennek az országnak, nem hagyja ellehetetleníteni, "éhen dögleni" az állampolgárait.
Versedhez szeretettel gratulálok.
Noémi
Kedves Noémi!
Bennem is él még némi optimizmus, de azt gondolom, hogy nem a kormány jelenti az alapvető problémát, hanem maga a rendszer, és ezen belül bizonyos emberek "lelke" és felfogása. A vezetők sem tökéletesek, de úgy vélem, hogy jelenleg nincs jobb alternatíva.
Ami vérlázító, hogy egyes munkaadók rabszolgaként bánnak a munkásaikkal, nevetséges, 300-400 forintos órabérért, és elvárják tőlük, hogy 40 fokban, a tűző napon, vagy a -20 fokos dermesztő hidegben robotoljanak megállás nélkül, és emellett a folyamatos megaláztatásokat is viseljék el. Ez csak egy konkrét példa, hogyan használják ki az embereket, és ezen kívül még annyi igazságtalanság létezik ebben a fene nagy "demokráciában". Amit persze nem a politikusok adnak felülről, hanem mi magunk hozzuk létre. Sajnos, ilyen szegénység és munkanélküliség mellett szinte bármit el lehet követni.
Köszönöm. Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Azt mondod nem kormány jelenti az alapvető problémát, hanem a rendszer. Milyen rendszer? A vadkapitalizmus?
A mindenkori kormány tehet arról, hogyan hagyja kizsigerelni a munkáltatóknak a munkavállalókat. Tudom senki sincs könnyű helyzetben a munkavállalók közül, hiszen ha elveszíti a munkáját, akkor oda az "egzisztenciája". DE! A munkavállalók is tehetnek arról, hogy kizsigerelik őket, hol van a szakszervezet? Miért nem tömörülnek? Egységben az erő! Ha mindenki sztrájkol, akkor vajon az összes munkavállalóját elbocsátja a vállalkozó? És sajtó? A nyilvánosságnak nagy szerepe van. Hidd el nekem Tamás, nagyon összetett probléma ez a kizsákmányolás, de szerintem van megoldás, csak ahhoz össze kellene fognunk!
Tökéletesen hű korkép, mesterien megírva, bár csak ne lenne igazad, de sajnos így van ahogy versedben megírtad kedves Tamás !
Szeretem a verseidet, bátran leírod véleményedet, minden tiszteletem.
Üdvözlettel: Zsu
Kedves Susanne!
Bizony jó lenne, ha ez az egész csak egy rémálom volna! Mostanság nehezen írok könnyebb témákról, de ennyi gond és probléma láttán abban már nem volnék hiteles.
Leírom bátran a gondolataim, ennél többet nemigen tehetek, és örülök annak, ha elolvassák.
Köszönöm szépen neked is.
Üdv..Tamás
Hmm, de kár, hogy sokban igazad van.. 🙂 Kellemesen lázadó a stílus, ez mindenképp elragadó, az is tetszik, amit és ahogyan mondasz. Örültem a versednek!
A legjobbakat: C.
Köszönöm, Cyankalla! A "kellemesen lázadó stílust" elsősorban a szalonképesség végett részesítem előnyben. Magamban és a négy fal között ennél sokkal kellemetlenebb stílusban lázadok, fejezem ki a nemtetszésemet.
Rokonszenves hozzászólásod örömmel olvastam.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Az utolsó elötti rész,jaj nagyon jó!
…csak kiemeltem!
…de a többi is!
Grat:sailor
Köszönöm hozzászólásod, kedves Sailor!
Kedves Tamás!
Ez szerintem indulat vers. Csicska sors és eltiport jogok.Hm van ebben valami.
Van akitől azt hallottam háború után volt ilyen nyomor és szélsőségek. Elgondolkodtató és dinamikus vers. Fiatalos lendülettel.
Üdv:Ági
Kedves Noémi!
Ahogy fogalmazol, a probléma nagyon összetett. Nem vitatom el, hogy a kormány is felelős, viszont ez egyértelműen a vadkapitalizmus velejárója, ami felerősíti az emberekben az olyan tulajdonságokat, mint a zsarnokság, a profitéhség, mások lenézése és kihasználása, korrupció stb., és ennek sajnos a mindenkori kormányok is teljesen alá vannak rendelve.
Sokat lehetne tenni az emberek érdekében, de még a legjobb vezetőknek sem ér el mindenhová a keze.
Igen, mindenkinek kezébe kellene venni a sorsát, de sokak előtt elzárják az utat, akár zsarolás és fenyegetés árán is. Vannak szakszervezetek, de ezek sem adnak minden esetben segítséget, és a sajtó sem foglalkozik bármilyen üggyel, csak amihez érdek fűzi.
Jól mondod, tömörülni kell, csak hát mindenkinek első a családja megélhetése és biztonsága, tele vannak félelemmel, nem kockáztatnak. Egyszer viszont be fog telni a pohár! Most még sok embernél hiányzik a hit, ami remélhetőleg egy nap szárnyra fog kapni.
Kedves Ági!
Igaza volt az illetőnek. Én ugyan nem éltem a régi időkben, de szüleim elmesélése alapján még sosem volt olyan súlyos a helyzet, mint napjainkban. Van itt jócskán szélsőség, gyűlölet, széthúzás, megbélyegzés az emberek részéről, és bizony gerjesztik is ezeket. A legnagyobb gond talán nem is a szegénység, hanem a káosz, ami a lelkekben található.
Indulatversnek is nevezhető, de azért eléggé "megrágtam", átgondoltam, hogyan fogok a témáról írni.
Köszönöm véleményed.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Gratulálok Neked a nyílt szókimondásodért. Örülök, hogy olvashattam. Nagyon igazat írtál.
Sajnos, ez van, de nem kell szeretni, legalább az maradhasson meg számunkra. Én főleg azokért emelek szót és tűrhetetlennek tartom, hogy immár lassan a fél ország mélyszegénységben sínylődik, hogy nagyon és nagyon sokan éheznek az országban, szégyen, hogy nagyon sok gyermek is köztük, s ugyanakkor mindig az történik, hogy azok malmára tesznek és hoznak rendeleteket, akiknek nincs szükségük arra, hogy mégjobban gyarapodjanak.
Igaz, mindig voltak szegények, de akkor a felsőbb milliomos réteg legalább a nekik dolgozó embereket segítette, kötelességüknek tartották a jótékonyságot. Még a „nagyasszonyok” is – ha nem másért, divatból jótékonykodott. Most ki törődik mással? A gazdagok csak a saját gyarapodásukért fáradoznak… A politikusk közül legtöbb nem ért hozzá, amit vállalt.
Jól összefoglaltad a jelen valóságot.
Örömmel olvastalak: Kata
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásod. Valóban tűrhetetlenek a mostani állapotok, és tisztelem benned, hogy szót emelsz a szegénységben élők érdekében.
Véleményem szerint mindenki csak saját maga tehet a változásért, a többit el lehet felejteni, minden az üzletről, a pénzről szól már ebben a rendszerben.
A jótékonykodás sem számít többé nemes cselekedetnek, a gazdagok sokszor teljesen lenézik, kihasználják, robotként használják a szerencsétlenebb embereket, és ha azok problémáiról, igazságtalanságairól esik szó, elég markánsan elhatárolódnak a témától. Amíg valaki nem érintett, nem lesz képes átérezni a nehéz sorsú emberek helyzetét.
Már az is óriási eredmény lenne, ha a jogaikat tudnák érvényesíteni, és emberibb körülmények közt, elfogadhatóbb bérért dolgozhatnának.
Üdv..Tamás
Kedves Tomi, sajnos azt kell mondjam, amit versedben leírtál – ez a mai magyar valóság sajnos. Elég szomorú. Mindenesetre én azt mondom, harcolni kell ellene. Én nem hagyom magam szürke egyforma bábbá tenni, megtartom és harcolok az egyéniségemért.
Üdvözlettel:
Írótársad, Aphrodite.
Ui.: Boldog(~abb) Új Évet Kívánok Neked
Kedves aphrodite, köszönöm véleményed, bár úgy gondolom, a leírás nem csak Magyarországra igaz. És nálad a döntő szó: harcolni kell, de keményen!
Köszönöm jókívánságaid, és így utólag, én is viszont kívánom őket.
Üdv.:Tamás
Hát igen, a nagy "DEMOKRÁCIA" mit is takar? Két szóval leírom: Törvényes kizsákmányolás!
szeretettel-panka
Kedves Panka, én is ugyanígy vélekedek a fogalomról, csak nem akartam ilyen nyersen leírni, mert valahol még hiszek a demokráciában, és abban, hogy diktatúra nélkül is rendben lehet élni ebben az országban.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Világjelenségről írsz, és mi is ebben élünk, ez a kis Ország is a világ része, hát így váltunk a részévé… A versed nagyon szépen hangol keserűségre, dühre, építésében, a hatsoros szakaszok két-két soros zárásában nagyon erős megállapításokat tettél, ott a páros rímekben nagy erők ébredtek. Hatásos a vers zárása is, szép lendületben forrong a versed.
aLéb
Kedves aLéb, igazad van, ezt a problémát is globálisan kell értelmezni. Köszönöm szépen hasznos, részletes kritikád.
Üdv.:Tamás
Tamás!
Megölte lelked a lenézés vírusa,
Az bizony nagy károkat tud okozni.
Sírás környékez, szíven szúr a közöny,
reszketve tűröd végső büntetésed.
Kínlódásod ténye másoknak öröm,
kíméletlenül szívják el a véred.
Méltóságod nincsen, csupán álmodban,
már önként is szenvedsz, megalázottan.
Tamás, na pontosan azt írtad le ami miatt elindult versírói " karrierem" 🙂
E dolgok miatt indult el egy folyamat aminek egy laza szívritmuszavar ett a következménye…..és utánam a vízözön.
Most már mikor olvasom soraidat nem sírok, nem fáj csak kívülről nézem……szánalmas, nagyon szánalmas, viszont Te kiválóan megírtad.
Szeretetel: Edit