Esküdöztél, csak engem szeretsz,
értem élsz, neked csak én kellek.
Szerettél talán két évig,
nálam voltál minden éjfélig.
Rájöttem, hogy megcsaltál;
néha mégis eljöttél, és
esküdöztél, hogy csak én…
Éreztem, hogy csalfa vagy,
hazudtál, ha hívtalak.
Nem hiszek már tenéked:
nem kellesz már énnekem.
Ne járkáljál utánam,
maradj otthon magadnak,
már látni sem akarlak!
10 hozzászólás
Igy kell ezt csinálni Kata!
Tetszik a határozottságod és a versed is persze. 🙂
Üdv. Wolf.
Kedves Kata!
Egy ponton túl már nem hiszünk annak, aki becsapott. Az élet megy tovább, de nélküle.
Szeretettel: Rozália
Szia Kata!
Kicseng a versedből , hogy most aztán elég.
Szeretettel.Selanne
Bizony, kedves Wolf! Kell néha a határozottság. Kösz, hogy véleményezted.
Üdv. Kata
Ahogy mondod, kedves Rozália! Bizony, aki becsapott, annak nem lehet hinni.
Most aztán igazán mélypontra kerültem, de nem ez az oka. Csak ez illett a hangulatomhoz.
Szeretettel: Kata
Kedves Selanne!
A mostani hangulatomhoz illő a vers, az biztos, sok mindenből elég!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kata
Szia Kata!
Ha így érzed, hát nincs mit tenni. "Minden vég egy új kezdete"… mondják… Remélem túl tudsz jutni rajta.
Éva
Ahogy mondod, jobb elfelejteni, ami már nem hoz örömöt nekünk.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Kata
Kedves Kata!
Nagyon jó a vers vége, tetszik ez a határozottság!
Üdvözlettel: Gergő
Igazad van szerely! Ami nem megy, ne erőltessük! Mondá… de nem írom, hogy ki, mert belőle is elegünk volt!
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Üdv.