Íróasztalát terheli könyökével…
első gondja: vajon mit ebédel?
Felismerés hasít a fejébe:
Pénzre van szüksége.
A világ mocskából
hanyagul összekovácsol
egy kötetnyi rongy verset.
szennyétől a népek majd' hanyatt esnek
két kérges kezüket összeteszik érte,
hogy fiukat is majd ily múzsa csókja érje.
Akkor majd nekik is lesz némi megfogható
siker, s egy adag zsíros, fémes földi jó…
Azt hiszik…
2 hozzászólás
hűű de szépeket mondasz nekem :))
Kösziii
Érdekes gondolat! még érdekesebb a végkifejlett. Biztat és visszatart.
Sajnos az érzelmi gazdagság, gyakran párosul tárgyi, anyagi szegénységgel.
Minden esetre elgondolkodtató vers.