Hiába várni arra a bizonyos szóra
Amit érzek, tudok, nem jön el talán soha
Soha, soha, soha ne mondd hogy soha
Égre nézve látok ezernyi csillagot
Csillagot mely az éggel összefogott
Fénylő test, magáról tán még nem tudott
Én se tudtam róla, nem is gondoltam…
Nem is gondoltam, de magamban ezerszer gondoltam
Arra, mi lenne, ha, bár, igaz csak fontolgattam…
Boldog voltam álmomban, mert
Olyan voltál nekem, mint Virágnak a Kert
Egy puszta, kiszáradt, Virág nélküli Kert,
Madárijesztőt a Madarak csak kívülről
Látták, nem gondoltak bele, hogy belülről
Szép és boldogtalan, de ezt nem látták felülről
Csak annyit láttak a magasból, van lent
Valami Pufók Ijesztő, bevált a Ruha, többé fent
Nem repültek Madarak, az idő közben jött s ment
Beköszöntött a Tavasz, a virágzó Május
Az ijesztő kivirult, egy Madár nem mondta, hogy huss
Mellette nem álltak, kik azt mondják, fuss
Ahogy azon a szép napon beesteledett
Megtörtént a Csók, az a máig emlegetett
Egy olyan lánnyal, aki mindig is tetszett…
2 hozzászólás
Szia!
Írok a versedhez, de most inkább csak jelzésértékű módon, hogy itt jártam. Nem jó érzés, ha hiába vár az ember a kritikára, vagy az elismerésre.
Azért, és a legnagyobb jóindulattal jelzem, hogy még van mit csiszolgatni, és a címet átgondolnám. De amiről szól az érthető és őszinte.
További jó alkotómunkát kívánok.
Zoli
Szia!
Köszönöm szépen.