Ölelj át, meggyfa,
hajoljunk erre,
hajoljunk arra,
keringjünk együtt,
keringőt járjunk,
parttalan vágyak,
utolsó táncunk.
Éles a balta,
piros lé csurran,
jaj, nem akartam,
piros vér buggyan.
Az ajtó bezárva,
az ablak is zárva,
öreg Firsz alszik,
könnyű az álma.
13 hozzászólás
Kedves Kati!
Jaj,majdnem eleszalajtottam!
Nagyon régen láttam itt ´balladát´!
Nagyon szépen sikerült!
Köszönöm az élményt!!!!!
Szeretettel:sailor
UiCsehov Cseresznyéskert c. művében´
nagyon illik
Kedves sailor!
Mikor annak idején először olvastam a Cseresznyéskertet, a fákat és az öreg Firszet sajnáltam meg benne csak. Mindenki más a maga tehetetlenségének köszönhette a sorsát.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
/A Cseresznyéskert címe egyébként oroszul: Meggyes kert, csak fonetikusan tudom leírni, mert nincsenek cirill betűim: Visnyovij szad./
az egész,de különösen az elsö versszak
remek!
Elismerésem!
Kedves Kati!
Csehovot igazából nem nagyon szeretem, mert rengeteget nyavalyognak a szereplői.
Firsz viszont nekem a hűség egyik legszebb jelképe. Szépen örökítetted meg őt.
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Hát Csehov inkább dikció mint akció. Én azért szeretem, ha nem is tudok azonosulni igazán egyik hősével sem. Remek képet ad egy haldokló társadalmi rétegről. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati
Éreztem a meggy fanyar ízét!
És, köszönöm Neked a balladát!
Asszem, Csehovot is kéne olvasnom. A Te "hibád"!
szeretettel: túlparti
Szia túlparti!
Mindenképp olvass Csehovot! A novellái is jók.
Szeretettel: Kati
KÖSZÖNÖM!!!
Szeretettel: Szabolcs
Én köszönöm.
Szeretettel: Kati
Valamiért nagyon megfogott ez a rövid, ám nagyon is velős kis vers. Köszönöm!
Köszönöm Éva hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett.
Kati
Eleinte nem tudtam hova tenni, el kellett olvasnom többször is. Úgy érzem, keveredik benn a természeti és az emberi. Egy ponton érintkeznek-de ez nehezen megfogható.
Kedves Madár!
Csehov Cseresznyéskertjére utalok Firsz, az öreg szolga megemlítésével. /Az eredeti címe egyébként Meggyes kert./ Itt a kert szimbolikus jelentésű, a régi, gondtalan és könnyelmű életet jelképezi. A szereplők egy része álomvilágban él. Végül győz a feltörekvő, új figura, megveszi a kertet, és kivágatja a fákat. Mindenki elhagyja a házat, csak az öreg szolgát felejtik ott bezárva.
Köszönöm, hogy itt jártál. Üdv: Kati