Meggyötört lábak

Ásatás az emberiségben. Lássuk, mi kerül elő.
Megkövült szerelmek virágpora az első.
Majd az eszmék, a vak hit, a hűség, a fájdalom kora…
de minden rétegben a meggyötört lábak nyoma.

Van itt minden, színek és álmok,
gondolatban én is velük szállok,
és tudom, szárnyalhattak ők is, noha
beléjük égett a meggyötört lábak nyoma.

Fénylő csillagok: szerencse, ész, remény, erő –
ki mire használta, úgy lett vesztes vagy nyerő.
Magáért, másért; vagy ellenük: háborúk, járványok sora,
és minden ottmaradt a meggyötört lábak nyoma.

Lepréselt virágok, medálban hajtincs:
egyszerű öröm és apró-drága kincs.
Feljegyzések, naplók, krónikák – szavak múlnak tova.
Meggyötört lábak, kezek, szájak – életek nyoma.

Amit már a múlt szeret,
erőszakkal elvenni nem lehet;
– a régész ásatást temet…

Menjen, aki még mehet.

Előttünk az úton meggyötört lábak nyoma,
mégse kérdezi senki, miért megyünk és hova.
A menet monoton, nem zökkenünk ki soha –
mögöttünk az úton meggyötört lábak nyoma.