törékeny még a fény
régóta hordozom ösztönöm nyugtalan lázát
mindent mi nem elég
a hiányt
kérdezem magam
kételyektől áztatott szemek
kirakatba hordozott arc
meddig bírod még magad
a lefojtott indulat
a semleges külső még meddig takar
körülöttem indulat ködébe burkolt arcok
rést keresnek hogy belém kössenek
sok bontásra ért foltozott nézet
szemfedője lebben
értékeit temeti a jelen
hitük már rég nem él
mindjobban halkul ami ér
arcukra hamis vágyakat festett az önzés
ha elszólom magam
mind rám rohan
és a rakás alól
senki nem hallja hangom
meggyőződésem ünneplőjébe kapaszkodom
a közöny bilincse szétpattan egyszer
a felhőkből kitör a fény
s megtalál minden bujdosó reményt
de oly sok a bontásra ért
törékeny még a fény
merj élni
mikor már kiégett bennem minden felesleges
a kibeszélés hallgat
szórni kezdi az ég az értékszirmokat
merj élni
biztat egy hang
keresd az újat
újítsd a múltat
rajzolj le sok szebbnél szebb eget
célokat keress
de ne a fellegekben
magadban találd meg
gyújtsd fel a lelked
a lobogó lángnál látod majd határát
az elérhetőnek
üzenj a napnak
keljen hamarabb
mert te az idő kezéből többet akarsz
vezess
mint tört ág a szélben
lelkem úgy remeg
a sejtések imbolygó fényénél
emléked keresem
mikor még tekínteted lágyan
simogatta arcom
minden mozdulatod ígéretet mondott
hiányzol rám néző
értem aggódó szem
nem hibámat néző
elnéző tekintet
vezess oda
hol az álmok élnek
mesék születnek
ahogy rám néztél
szemedben ott bujkált újra a remény
megtaláltam benned
az álmok rejtekét
12 hozzászólás
Kedves sailor,
magával ragadott ez a füzéred, már az első rész megfogott, nagyon át tudom érezni, amiről írsz, közel állnak hozzám a gondolataid. Fárasztó az ár ellen úszni, olykor fuldoklik az ember, de keresi a megoldásokat – legalábbis azok, akiknek szerencséjük van, mert nem mindenki képes rá. Olyan helyzetről szólnak soraid, ami bárkivel előfordulhat.
Az igazi élethez valóban merészség kell, és a kulcsot nem másoknál kell keresni, mindig nálunk van, pontosan így:
“célokat keress
de ne a fellegekben
magadban találd meg”.
Eddig bárki magára veheti üzenetedet, ám a záró vers személyesebb, abba rejtetted a kapaszkodódat.
Szép csokor, jólesett időt tölteni vele.
Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szépen klszönöm értékelt hozzászólásodat!
Igazán megörültem ,hogy”magával ragadott”!
Nagyon megtisztelsz!
Igen,fárasztó az ár ellen úszni,különösen akkor ha kilátástalannak
tünik minden igyekezet,mert annyira eluralkodott a:
“sok bontásra ért foltozott nézet”!
“olykor fuldoklik az ember, de keresi a megoldásokat ? ”
Nem könnyü!Sokan abba is hagyják,felül mulja erejüket!
Nagyon is igaz:” a kulcsot nem másoknál kell keresni,
mindig nálunk van, “Felelösek magunkért csak mi vagyunk!
Áthárítani másokra nem megy!
“Eddig bárki magára veheti üzenetedet, ám a záró vers személyesebb, ”
Nagyon jól látod!
Igazán örülök,hogy:”, jólesett időt tölteni vele.”
Ismételten nagyon szépen köszönöm értékelt hozzászólásodat!
Sokat segít,eröt ad a folytatáshoz!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor 🙂
fennkölt mély és lélekrengető a versed. Annyira érzékletesre írtad hogy az olvasó is ünnepélyesen-áhítatosan belekapaszkodik a sorokba és átéli veled a a múlt-jelen-jövő tengelyén pörgő érzelmeket.
Alázat és lobogás együttesen rezeg benne.
Erős tömény,láttató költői képekkel érzékelteted meggyőződéseidet.
A múltban a sok szenvedéstől még alig pislákoló törékeny fény a jelenben már szikrázva lobog és biztat:merj élni!- többet akar a napból hogy intenzívebben élhesse az életét,meghódíthassa a világot.
Átvitt értelembe”eszméletre ébredt” felismerte önön értékeit és már magába keresi a válaszokat.
A harmadik vers reményekben tobzódik és az önátadás megélését közvetíti.
“Hiányzol rám néző/értem aggódó szem/nem hibámat néző/elnéző tekintet.”
Rátalálni valakire aki hibáinkkal együtt feltétel nélkül szeret maga a megtestesült csoda.
Örökös emberi vágy fogalmazódik meg a sorban:”vezess oda /hol az álmok élnek/mesék születnek”
A záróakkord gyönyörűszép: “ahogy rám néztél/szemedben ott bujkált újra a remény/megtaláltam benned/ az álmok rejtekét.”:)
Szeretettel gratulálok magasztos, biztató költeményedhez.
M.
Kedves Napfény!
Nagyon jól esett hozzászólásod!
Köszönöm szépen!
Igazán örülök,hogy így látod:
“fennkölt mély és lélekrengető a versed”
Különösen;hogy “Alázat és lobogás együttesen rezeg benne.”
Igen”A múltban a sok szenvedéstől még alig pislákoló törékeny fény a jelenben már szikrázva lobog és biztat:merj élni!-”
A megtalált öröme lángol!”hogy intenzívebben élhesse az életét,
A keresés jutalma!
Felejtve az úton ért bántódásokat,nehézségeket!
“felismerte önön értékeit és már magába keresi a válaszokat.”
Ez az igazi kapcsolat definiciója,ahogy írod is:”Rátalálni valakire aki hibáinkkal együtt feltétel nélkül szeret maga a megtestesült csoda.”
Az álmok rejtekét nem klnnyü megtalálni.A Kulcs hozzá a szeretet!
Köszönöm szépen,nagyon örültem értö hozzászólásodnak!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves sailor!
Elgondolkodtató, kiváló, igényes és szép mindhárom versed.
Szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
“a közöny bilincse szétpattan egyszer
a felhőkből kitör a fény
s megtalál minden bujdosó reményt”
“keresd az újat
újítsd a múltat
rajzolj le sok szebbnél szebb eget
célokat keress
de ne a fellegekben
magadban találd meg”
“vezess oda
hol az álmok élnek
mesék születnek” Gyönyörű biztató gondolatok.
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Ígazán örülök,hogy ´Elgondolkodtató, kiváló, igényes és szép ´nek
találtad öket!
Köszönöm az idézeteket is!
Mindig megtalálod a lényeget bennük!
Örültem jöttödnek!
Legyen szép napod
Kedves Sailor! Remekül megírt versedhez szívből gratulálok! Szeretettel Edit
Kedves Edit!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Nagyon örülök,hogy szépnek találtad öket!
Örültem Jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napo!
“körülöttem indulat ködébe burkolt arcok
rést keresnek hogy belém kössenek”
Csak szánni tudom az ilyen embereket. Micsoda teher lehet, milyen lélekkel rendelkezik az ilyen, aki mint egy vad az áldozatra vár, hogy lecsaphasson rá.
“a közöny bilincse szétpattan egyszer
a felhőkből kitör a fény”
Bár így lenne. A természetben igen, de az embereknél erősen megkérdőjelezett, de azért “a remény hal meg utoljára”.
“célokat keress
de ne a fellegekben
magadban találd meg”
Remek meglátás. A változást mindig magunkon kell elkezdeni, aztán vagy követnek bennünket, vagy nem, de az már nem a mi dolgunk.
“ahogy rám néztél
szemedben ott bujkált újra a remény
megtaláltam benned
az álmok rejtekét”
Ez sem adatik meg mindenkinek, e nélkül is megy tovább az élet, ám, ha megadatik, az nagy öröm és boldog beteljesülés.
Érdeklődéssel és szeretettel jártam nálad és mint mindig, most is minőségi alkotást találtam.
Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen értö hozzászólásodat!
Igazán jól esett1
Az idézeteket is köszönöm!
Írod:
´A változást mindig magunkon kell elkezdeni, aztán vagy követnek bennünket, vagy nem, de az már nem a mi dolgunk.”
Igen!
Nem tehetünk ellene semmit,ha nem egyznek velünk,mégis nem
mindegy!
Egész más érzés,ha tudjuk,hogy másnál is hasonló meglátások születnek!
Ismételten köszönöm értékes hozzászólásodat!
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves sailor!
Valóban ünneplésre okot adó, ha van valakinek meggyőződése, és abba még bele is tud kapaszkodni. Mély, emberi értékekkel teli, filozofáló, és reményt vágyó, bizakodó trilógiádat figyelemmel olvastam, és szeretettel ajánlom is mindenkinek, akikben még nem hunyt ki végleg a reménység az emberi értékere vágyásban. Örülök, hogy táplálod bennünk!:-)
Elismeréssel, és barátsággal: pusztai
Kedves pusztai!
Köszönö szépen,hogy olvastad!
Igazán jól esett.hogy így láttad:
“Mély, emberi értékekkel teli, filozofáló, és reményt vágyó, bizakodó trilógiádat figyelemmel olvastam, és szeretettel ajánlom is mindenkinek, ”
Örültem jöttödnek!
Legyen szép napod!
Barátsággal:sailor