Meghaltam az éjjel de el nem temettek
Elébe állok a halottas menetnek :
Itt most megállanék csak egy pillantásra
Hadd nézzek még egyszer a szülői házra
Itt is időzzünk el ebben a kis parkban
A szerelem járt itt rég emberi alakban…
Ne menjünk még tovább, megvár a temető
Ád még egy kis időt nekem a Teremtő
Hadd érezzem kicsit a napsütötte tájat
Ilyen szépet szemem többé már nem láthat
S most egy pillanatra álljatok meg itten
Ez volt az a templom amiben még hittem
Álljatok meg végleg, még el nem temetnek:
Azok jöjjenek csak akik még szeretnek.
Azok vigyenek el utolsó utamra
Kik nem gondolnak majd dícstelen múltamra
Azok kik szeretnek s gondolnak majd reám
Álmodják álmomat minden szent éjszakán.
7 hozzászólás
Fogadjunk, hogy előtte Arany János olvastál! Vagy Petőfit! Ők tudtak ilyesmit. 🙂 (meg ezek szerint TE.)
Jajj de édes vagy ! Nem olvastam ezer éve Petőfit, de amikor megírtam, én is azt éreztem, hogy na, visszaléptem az időben. Egyébként a Tudnál szeretni c. versem is ilyen ” népiesre” sikeredett, nem tudom, miért . 🙂
Le vagyok nyűgözve. Annyira a helyén van minden ebben a versben, hogy csak ámulok. Gratulálok hozzá, igazán!
Köszönöm szépen, Banya.:-)
Ez fantasztikus! A gyászmenettel együtt haladva megemlékezel életed mozzanataival…szép 🙂
Köszönöm! 🙂 CSak 1 kérdés: Tőled nem lehet itt olvasni?
Tőlem? Nos, gondolkodtam rajta, mert lenne mit feltölteni, de nem is tudom. Szeretnél tőlem olvasni valamit? 🙂