Ne mondd el álmaidat nekem
Jobb, ha én is elhallgatom
a világokat, miket elmém terem
Mikor fordulok ágyamon,
Nem mondom el az álmaimat,
Az izzó, forró képeket sem,
Miket érintés vágya átitat
S mi mind lázba sürgeti testem.
Nem mesélek vészterhes képeket
Látomásos, őrjöngő szavakkal,
A lidércnyomást, mit nem feledek,
Megharcolom önmagammal.
7 hozzászólás
Kedves Miléna!
Tényleg jobb, ha van olyan dolog, amit az ember magában tart. A titkok és a rejtélyek kellenek, ettől leszünk érdekesek. Tetszett, jó a témája a versednek. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Miléna!
Ütős kis vers.Különösen az utolsó versszak tetszik. Vészterhes képek, őrjöngő szavak…
Tőled. Olyan idegenül hangzik.
Ági
Köszönöm mindkettőtöknek! Ágnes: miért hangzana tőlem idegenül?
Miléna
Kedves Miléna!
Több versedet olvastam már, nem találtam benne vészterhes képeket, sem őrjöngésre utaló jeleket. Eddig sem és most sem.
Ági
Szia Miléna!
Ma eddig jutottam a verseid között, és ez fogott meg leginkább. Látomásos és realista, ráadásul a kedves szerkezetemben íródott. a párnák között fel-felsejlik a bölcsesség is.
tetszik az attitűdöd, legalábbis, ami ezen a versen átszüremlik így az éteren.
Üdv: Cal
Köszönöm, Cal 🙂 Örülök, hogy nálam jártál!
Kedves Miléna!
Nagyon tetszik a versed témája, és remekül írtad meg!
Örülök, hogy olvashattam!
Üdv: C.