Hajló ágaival sátrat vont fölém
enyhén árnyat adva nékem fűznyi zöld.
Csendben nő a magány, egy szívet betölt
bennem nélküled, ám mégis várlak én.
Hajló ágaival sátrat vont fölém
enyhén árnyat adva nékem fűznyi zöld.
Csendben nő a magány, egy szívet betölt
bennem nélküled, ám mégis várlak én.
8 hozzászólás
Szép négysoros.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Köszönöm, hogy meglátogattál. Örülök, hogy tetszett ez a kicsit rövidre sikerült vers.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Mert ha már várnom sem lehet,
meghal bennem a képzelet.
S a ravatalon sír majd szertelen,
a bennem élő örök szerelem.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Köszönöm a látogatást és a verses hozzászólást. Olyan érzésem volt, mintha a sajátom folytatása lenne.:) Örömmel vettem soraidat.
Szeretettel: Zsóka
Szép Zsóka! Mi egyebet is tudnék írni.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Örülök, hogy tetszett. Köszönöm a hozzászólásodat és az értékelésedet.
Szeretettel: Zsóka
Ne légy magányos a remény hal meg utoljára.
Mária
Kedves Mária!
Köszönöm a kedves szavaidat. Egyetértek veled, reményre mindig szükség van.:)
Szeretettel: Zsóka