KORMI-MACA-GIGI igaz története
1. Macuka
Macuka már egyedül él velünk.
Cicánk élete nem olyan izgalmas
mint korábban, amíg hárman voltak,
ételükre csendben vártak együtt,
mert annak intézése ki volt osztva
Kormi cicára. Most hiányzik a
társaság, egyedül van Macuka,
már minden egyes munka az ő dolga.
Reggelit-vacsorát Kormi intézte,
többi cica csak várakozott. Most már
az ő vállán nyugszik minden teher.
Amíg én írogatok, ő közben
engem lábával tapogat, úgy jelzi,
hogy megérkezett, és enni szeretne!
2.
Jelzi, hogy itt van, és enni szeretne,
ragaszkodó, barátságos társam
Macuka, nekem háláját mutatja.
Azt, hogy hálás, jól tudatja velem,
amiért valaha őt befogadtam.
Kedves-okos cica, még gondolatom
is megérzi. Sokat játszik, pedig már
nem fiatal, este-reggel jelzi, hogy
játszani akar: körbejárja a
szobákat bukfencezve, felgyűri és
a nagy szőnyeg alábújik, ahol
jól érzi magát; „beszélgetni” velem
kezdi, s néha „macska nyelven” válaszol
így: „me e e…” Persze, ezt csak én értem.
3.
Beszél: persze, ezt csak én értem meg.
Gyakran sokáig társalgunk kettesben.
Szemembe nézve figyel értelmes
képpel, eddig ilyet macskáknál sosem
tapasztaltam. Talán ő egyedül a
cicák közt, „Aki” időnként tévét néz
szemben leülve a készülékkel!
Nemsokára baleset érte Macát.
Kellemes nyári estén unokám
a nyávogó cicát kezében tartva
rémülten nyitott be a szobába.
– Mi történt? – siettem eléjük. Cicát,
óvatosan letettük a földre, csak
kúszott a padlón, alig vánszorogva…
4.
Kúszott a padlón, alig vánszorogva…
szünet nélkül siránkozott, az ágyon
óvatosan elhelyeztük. Fájdalom-
csillapítót hoztam, kettétörve azt,
becsomagoltam a májpástétomba,
simogatva őt, megette a gyógyszert,
nemsokára kissé fájdalma enyhült.
Szegény Macuka, néha megfordulna,
s akkor mindig feljajdul fájdalmában.
Telefonon állatorvost kerestem,
de értekezletre mentek mindnyájan.
SOS-t küldtem a mobilomon,
délfelé az orvosunk megérkezett,
megvizsgálta siránkozó cicánkat.
5.
Megvizsgálta siránkozó cicánkat.
Segíteni nem tudott rajta, röntgen
kellene; de közelben állatröntgen
nincs sehol. A Pesten lakó lányomat
telefonon hívtam, ő kérésemre
időpontot kért egy állatklinikán.
Másnap – nagylány-unokámmal és Maca
cicával buszra szállunk, ahol egész
úton szenvedett szegény, az utasok
bennünket figyeltek, mert beteg cicánk
a Metrón is siránkozott. Magában
arra gondolhatott: miért hagytuk el
kedves otthonát, ezután örökké
utazni fogunk idegen helyeken?
6.
Utazni fogunk idegen helyeken,
metrón megint, a nagyvárosi zajban,
majd helyi busszal utaztunk tovább, a
cica számára ismeretlen helyre
megérkezünk, ahol Macuka végre
megnyugodott. Ott egy Puma, és egy
fekete kandúr, Krampusz cica, meg
Marci, nem éppen vendégszeretettel,
hanem felpúpozott háttal, morogva
fogadta… Még jó, hogy elhúzódtak, csak
feldühödve méregették egymást,
nem támadtak. Másik szobában Maca
talált menedéket, egy csendes helyet.
Végre megpihent, bebújt a sarokba.
7.
Bebújt a sarokba, végre megpihent,
onnan terepet rettegve figyelte.
Krampusz mindenkiben ellenséget
látott, már haragosan kerülgetett
mindnyájunkat, akivel találkozott,
csak morgolódott és fújt dühösen.
Haragudott nagyon, hogyan került
idegen macska, a birodalmába?
Csendes éjszaka után reggel a
társaság cica-hordozóval, busszal
utazott az állatklinikára.
A váróban másik két cica és sok
kutyus várt sorára, egyikük sántít,
a másiknak nagy gallér a nyakába’.
8.
Másiknak nagy gallér a nyakába’.
Belépünk, a kutyusok nem ugattak,
fülüket hegyezve nem is támadnak,
illedelmesen figyeltek Macára.
Hamar bejutva, egy „cica-nővér” és
egy orvos a beteget megvizsgálta:
letette a földre, úgy figyelte, hogy
kúszik lépések helyett a betege.
Visszatette az asztalra, megfogták
ketten és csendesen harcképtelenné
tették. Orvos figyelte tapogatva,
ahol a cicának fájt, fájón egyet
nyafogott. Olyan volt, mintha a cica
felelt volna az orvos kérdésére…
9.
Mintha felelne az orvos kérdésére…
Nem kellett röntgen, altatás, mégis az
orvos megállapította: megnyúltak
az ínszalagok, a lába nem tört el.
Olyan injekciót kapott, ami a
fájdalmait csillapítja egy hétre,
a receptre írt vitamintól lehet,
rendbe jön hamar, és egy hét múlva
csak akkor kell visszavinni kontrollra,
ha nem javul az állapota. Haza
indultunk. Jegykezelőtől a Cicánk
ingyen-helyjegyet kapott, s ő magát
jól érezte, hazáig csendben maradt,
mert cicahordó-ajtót kinyitottam.
10.
A cicahordó-ajtót kinyitottam,
nagy meleg miatt vizes kendővel
végig simogattam, megetettem,
itattam; elhelyezkedett, jóllakott,
és nyugodtan elaludt. Hazaérve,
a megszokott otthonában pihenve,
hamar kiheverte a betegségét,
ezért nem kellett visszamenni Pestre.
Örvendtem a cica gyógyulásának.
Visszatért a szokott napirendünk:
délután pihenő közben olvastam.
Macuka ismeri szokásom, siet
mellém, felugrik a heverőre, majd
elkapja játékait hanyatt fekve.
11.
Elkapja hanyatt fekve játékait,
azok mindig lelógnak a fotelről.
Nem akármilyen üzleti spárgákról
van ám szó, hanem finom, kézzel sodort,
kézimunkáról! Legalább három lóg
a támlán és Macuka hanyatt fekve
azokkal játszik. Elkapja egyiket
vagy mindet, megint elkapja a zsinórt,
elengedi; rám néz, hogy érdekel-e
a játék engem. Ha tőlem elkapta
a játékát, én visszadobom neki.
Akkor négy lábával rúgja, harapja,
igyekszem visszahúzni tőle, de
örömében hirtelen visszakapja.
12.
Örömében hirtelen visszakapja,
rugdossa, harapdálja, végül megint
elkapja, szájába véve, azt többé
el nem engedi, lassít mozdulatán,
egyre lankadtabban ugrál madzagok
után, majd úgy kimerül, hogy álomba
szenderül. Időnként akkor jön hozzám,
amikor kezemben könyvvel, olvasok.
Olyankor más szokás járja, nem ugrik
föl mindjárt, előbb megáll, majd merőn
rám néz, a tekintetemet keresi,
tudni akarja, látom-e, hogy ő már
rám vár. A heverőt ütögetve
mondom: gyere, ugorj fel, ide, mellém!
13.
Szólítom: gyere, ugorj ide mellém!
Gondolkodik, s egy-két kérés után
hajlandó felugrani. Ha elfáradt,
az ölemben összetekeredve
elégedetten alszik dorombolva.
A szertartást megismétli naponta.
Amikor hamarabb jön a szobába,
a fekhelyem mellett megáll és várja,
hogy elhelyezkedjem, de a helyét csak
új hívásra foglalja el. Unokám
hozott csörgő-üveggolyót, éjszaka
azt görgetve a szobában játszik.
Olyan kedves állat, párját ritkítja,
aki nem ismeri, talán el sem hiszi.
14.
Ha nem ismerik, talán el sem hiszik.
Maca cicánk nekünk kedves társunk,
nemsokára bennünket itthagyott.
Nekünk kétszer, húsvét táján kellett
kedvenceinktől örök búcsút venni.
Emlékszem ragaszkodására: Rókus
kórházba műtétre kellett mennem.
Maca cicától érzékeny búcsút
vettem. Amikor csomagoltam, úgy
meghatott, mert előre érezte, hogy
otthagyom. Az ölembe felugorva,
úgy hízelgett, dorombolt kedvesen.
Az útra könyvet vittem, de fárasztott
az olvasás, ezért ki se nyitottam.
15. MESTERSZSZONETT
Macuka már egyedül él velünk.
Jelzi, megérkezett, enni szeretne.
Beszél: persze, ezt csak én értem meg.
Kúszik a padlón, alig vánszorogva…
Orvos vizsgálta siránkozó cicánkat.
Érzi: csak utazunk idegen helyen?
Bebújt a sarokba, végre megpihent.
Van, akinek nagy gallér a nyakába’.
Mintha felelne orvos kérdésére…
A cicahordó-ajtót kinyitottam.
Elkapja hanyatt fekve játékait.
Ő örömében hirtelen elkapja,
szólítom: gyere, ugorj ide mellém!
Ha nem ismerik, talán el sem hiszik.
*-**.*.**-*
4 hozzászólás
Drága Kata!
Nagyon szeretem én is a cicákat, különösen ezt a szép szonettkoszorút, amit oly szeretettel írtál!
Gratulálok és ölellek szeretettel: Ica
Drága Ica!
Jó, hogy itt vagy, hiányoztál. Mivel Gigi (ő volt a cicagyermek) csak hat évet élt, mert sokat legénykedett már, és valami történt vele egy éjszaka, ezért ő nem sokáig, de a másik kettő nagyon sokáig élt mellettünk, szerettük őket, én állítom, hogy az állatok is okosak, vagy talán az érzékük lehet annyira erős, hogy az ember csodálkozik rajtuk. Ezért megérdemlik – legalább is az enyémek – azt, hogy őket is részletesen versekbe foglaljam. Lehet, hogy nem mindenkinek tetszik.
Szeretettel köszönöm, hogy olvastad és örülök, hogy te is szereted az állatokat.
Kata
Nekem is van cicám. Ő a család szeme fénye. Ezért külön érdeklődéssel olvastam szép versed. Szeretettel, és tisztelettel gratulálok: Zsuzsa
Nagyon szeretem a macskákat, nekem három volt, okos cicák voltak, már azért nem tartok újabbakat, mert nagyon megsiratom őket. Az eddigi cicákról írtam novellákat és verseket, s mint látod, még azzal is megtiszteltem őket, hogy szonettkoszorút is alkossak róluk. Olyan állatok, melyekkel rendesen foglalkoznak, általában okosak és sok jó tulajdonsággal rendelkeznek, ezt én bizton vallom, mert tapasztaltam.
Köszönöm, hogy olvastad a hosszú történetet, és örülök, hogy te is állatbarát vagy.
szeretettel: Kata