Megjöttek a tehenek,
lilafoltos Milkák,
a szarvukon kanna lóg,
tejük abban hordják.
Ám van olyan tehén is,
aki úgy jön haza,
teje már pasztőrözött,
legyártotta maga.
Riska a mezőn aludt,
így lett aludt teje,
krémjoghurtot is gyártott
buci-boci feje.
Megjöttek a tehenek,
fejni kezd a gazda,
de van melyik tej helyett
a kakaót adja.
Azt mondja egy tehén: "Mú!
Az én lelkem szomorú,
sok pipacsot megettem,
száll az idő felettem…".
Felverik az út porát,
végigbőgik az utcát,
elöl megy a kolompos,
a csordában ő fontos.
Megjöttek a tehenek,
ki-ki vár egy keveset,
majd jelez a kapuban,
"Megérkeztem, gazduram!"
Minden tehén haverom,
melyik kedvel? Nem tudom.
ezért mindet köszöntöm,
a lelkemet kiöntöm.
Mert a tehén nagy állat,
érthető a vigyázat,
kedves hozzá az ember,
bár a tehén meg nem ver!
Megjöttek a tehenek,
vártam rájuk keveset,
nálam az est fénypontja,
a tehenek légyottja.
2 hozzászólás
Ez a vers aranyos, valóban gyereknek való! Azonban nagyon beillene humorosnak is, mert az is igaz,
kedves Albert, nagyon jó ez a versed is. Csodállak, hogy mindenféle-fajta témáról te ilyen hosszú és tartalmas verset tudsz faragni. Ráadásnak az a jó, hogy egyik sem unalmas, örömmel lehet olvasni.
Nagyon tetszett: Kata
Köszönöm a tetszésnyilvánítást, kedves Kata!
Bizony a gyerekek nagyon szeretik az állatokat és a természetet, a felnőttek közül pedig sokan emlékeznek még a legelőkről hazatérő tehenekre. Én is nosztalgiával gondolok erre a kedves jelenségre, mely lassan a múlt ködében fog elmerülni és csak emlékeinkben bukkan majd fel. Ezért is írtam meg ezt a verset.
Szeretettel: alberth