Megkísértett!?

Gondot okozna csak néha?
eszedbe jutna e-világi
“bűbájok” elvarázsolnak?
Ott a gonosz a sarokban
les téged,
kitárja karjait és bekebelez.
Gondot okozna csak néha
jónak lenni, embernek?
Fetrengenek a mocsokban,
a bűnben
és egymásra mutogatnak.
Ő volt nem én,
– harsogja,
nevet a sátán a fülébe zenélsz.
A tétlenség is egy állapot,
a démon karma nyitva,
elkapott!
Gondot okozna csak néha,
megnézni a másik utat?
Ott ül az angyal a válladon
és zokog,
a démon kacag és ordít
mert megkapott.
A sötét vonz, a fény taszít,
mi ez ember
így nem sokáig élsz.
Élvezed, de meddig,
az ördög elcsábít,
de meddig?
Egy ideig mosolyog rád szelíden,
kedvesen,
tudja jól mi az ami téged
rabul ejt.
Megkísért a mélységig hatol,
tudja jól mi az ami rabul ejti
a gondolatod.
Egy asszony, egy finom bor,
elvisz téged a
mennyországtól.
És ki egyszer elesett, eleshet még
százszor,
de az idő véges és majd akkor
gyászolsz…
Tudtad jól van kiút, de a
mocsokba fontad
karjaid.
Belevésted már egészen,
a lelked elenyészett.
És az égiek hangosan zokognak
elveszett egy újabb
“áldozat”.
Gondot okozna csak néha
meggondolni magad?
A falevél is lehullik, de rügyet
fakaszt
újra és újra…