letisztult bennem a forma
szöglet nélküli idom
vonyító tegnapok foltjain
sima kerek felületű közöny
de a gömb az gömb maradt
mókázó nyugtalanságom
inda fonta össze
tüskésdrót és bókdara
merev fásult agyalapban
megszólalt a csönd szava
tudatos vagy tudattalan
ösztönlény a félelem
ritkán láttam árnyékomat
elpusztult a fény velem
kimerülten ködbe simult
befáslizott március
nyavalyogni semmit nem ér
ha megértés is rám morog
nulla szín a palettámon
minden átlátszó lett
nem kísért már semmi
megközelítőleg
2 hozzászólás
Edit! Ezeket az indákat meg szögesdrótokat át kellene vágni. Hátha egy királyfi megszabadítja a csönddel behálózott Csipkerózsikát!
Üdv: Kati
Köszönöm Kati, hogy olvastál! Ölellek!