Te és Én ahogy a nap és a hold
az égen egy nappal és egy éjjel
arcukkal egyazon tengert festve meg
nemzve seregnyi ragyogó gyermeket
miként táncol a fény és az árnyék
közös nászuk csupán egy pillanat
rejti testüket a bűnös világtól
az álommámor egy végtelen fátyol
lebeg és miként kitárt szél szárnyán
a lélek terül ég-kék lég-ágyán
felhők hátán szirmot bont a szivárvány-
test de sóbálvány lesz a szív mert ármány
köröz héjaként e szent csend felett
hisz' talán rabolni jött meglehet
8 hozzászólás
"szirmot bont a szivárvány"-a legjobban ez a rész tetszett,de különben minden pillanatában meglepően szép vers !
Szeretettel:
dalmay
Szia dalmay!
Köszönöm, hogy itt voltál és örülök, hogy tetszett!
Üdv: Gábor
A legkevésbé sem piszkálódásként, de mivel nincs központozva a versed, elég nehéz eldönteni olvasás közben, hogy mi, mihez tartozik, vagy tartozhat. Egy mondatnak van írva, pedig feltehetően, nem az. Többször nekirugaszkodtam, ne mindannyiszor megakadtam valahol, és ez szerintem baj, mert úgy hat egy vers legjobban, ha első olvasásra érthető, értelmezhető.
Szia szusi!
Mostanság több írásomban takálkozni ilyennel, viszont ha másképp olvasod mást is mond mint elsőre.
Köszönöm és örülök, hogy itt voltál!
Üdv: Gábor
Az álmokat nem lehet elrabolni! Szóval nyugi! Viszont olykor megvalósulhatnak:)
Üdvözlettel:
Deiphobae
Szia Deiphobae!
Hát, jobb félni, mint… 😉
Köszönöm, hogy itt voltál!
Üdv: Soul
Szép versed tele érzelemmel, nekem nagyon tetszett !
Szeretettel gratulálok : Susanne
Szia Susanne!
Köszönöm és örülök, hogy tetszett!
Üdv: Gábor