Valaki kerget,azt hiszed a múlt
Mikor úgy érzed már nincs kiút
Mitől függ a lélegzetvételed?
Az éjjben terjengő köd kerget
Reményeid hálót fonnak köréd
Rémképeid halált hoznak föléd
Arcod maszkszerűen merevedik
Szemed könyörgésről árulkodik
Képeid foszlány kivetitőjén
Életed a halál küszöbén
Semmit mondó hörgő kényszer vigyor
Mindent tipró hangos fogvicsor
Sir a lélek,énekel és zokog
Bűn-vétkeik tovább élve sajog
Lelked levedlé kinpont testedet
Halandó léte annyit szenvedett
2 hozzászólás
Nagyon megfogott a versed. De megrázó.
Köszönöm,hogy tetszett.
,,ez a lélek ugy is szenvedett
már eleget,,