Megmondtam már neked:
El ne dobd szerelmem,
Mert igazán tied.
A szív már mást remél,
De a szó még mást ígér.
Ó, figyelj hát reám!
Bár elmúlt a nyár, és itt az ősz,
A tél hidege nem érhet el.
E szív melegít, s karom majd átölel!
Jöjj hát, ne tétovázz,
Add kezed, s az éjszakát,
Ölelve táncoljuk át!
4 hozzászólás
Őszinte, érzelmes. Ettől olyan tisztának és naivnak tűnik.
Kedves Prince! Köszönöm! 1969-ben írtam mintegy 20 évesen, az első és tán a legnagyobb szerelmem érzéseit kimondva, dalban. Az "őszinteség" tán abból is származott, hogy az érzéseim így adtam ki magamból, így "fojtottam" zenébe! A versírásban még nagyon kezdően, és azt gondolom jól helyesen fogalmazol azzal, hogy naivnak érzed. Sok év telte el azóta, és talán jól ítélem meg, hogy a verselésem is pallérozódott valamelyest, de arra mindig ügyeltem, hogy a gondolatok tiszták maradjanak, és őszinték!
Üdvözlettel: Rudy
Gyönyörű szerelmes vers.
Gyönyörű szerelmes dal!
Szeretettel: Kata
Nagyon szépen köszönöm!