Lehetnék én professzor,
ha agyam egy kompresszor,
besűríti az infót,
ami elébb csak kint volt.
Te mit tennél helyemben,
ha motor van fejedben?
Bioáram táplálja,
nem benzin száz oktánja.
Attól agyam kopogna,
s nem vágna, mint borotva,
de táplálom a reményt,
hogy nem nyes el véredényt!
Lehetnék én professzor,
mert az agyam processzor,
nem néztem még hány magos,
bár a homlokom magos…
Van benne pár Megahertz,
még kisülhet ez a vers,
de ha sokan zaklatnak,
attól agyam lefagyhat!
Pihentetném egy kicsit,
de van benne néhány chip,
kémprogramot küldtek rám,
most ütött a végórám?
A vezérlést átveszem,
inkább legyen tyúkeszem,
de az idea enyém,
minden, mit gondolok én!
Óh, úgy vonz a szemétdomb,
ott találok sok rokont,
kapirgálnék lelkesen,
s a magvakat felszedem.
Az én lábam, mint motor,
szemétdombokon kotor,
kéne egy jó konnektor,
gyorsulna az áramtól…
Ha fejemben chip lenne,
nem nézne le a kecske,
processzoros tyúkésszel,
szembeszállnék húsz késsel…
Ha kapnék még chippeket,
lopkodhatnék chipseket,
vennék okos órákat,
s átverném a rókákat!
Mi ebből a tanulság?
Jó dolog a sok tudás!
A megoldás tanulni,
s nem géppé alakulni!
6 hozzászólás
Szia alberth! 🙂
Nálam kisült ez a vers, úgyhogy tanulni, tanulni, tanulni…
Az idézőjelet elhagyom, inkább stílusosan kompenzálok: учиться, учиться, учиться. :)))
Szeretettel: Kankalin
Mi úgy tanultuk hogy ezt a híres mondást egy V. I. Uljanov nevű orosz ember mondta kb. száz éve… De legyen az bárki ezegyszer okosat mondott… Meg is tanultuk jó néhányan… akkoriban… itt a bizonyíték!
Köszönöm az emlékeztetőt, Kankalin! 🙂
Szeretettel: alberth
😀 Először megfordult a fejemben, hogy ő ihletett, de gondoltam, emlékeztetlek rá, hátha nem hagyott maradandó nyomot benned annyira, mint bennem a versed. 😀
Sajnos, nyomot hagyott bennem, mert még az iskolánk folyosói is az ő képeivel voltak feldíszítve. Aztán ott voltak az ünnepek és a nagy széles transzparensek, Marx-Engels-Lenin profiljaival. Nekem mindig az jutott eszembe, hogy a három szakálllas… ezért írtam három lll-lel… 🙂 Aztán jött a rendszerváltás és visszatért Jézus képe helyettük, mit ad Isten? Ő is szakállas… 🙂 de nagy a különbség mégis…
Nem gondoltam volna, hogy én ebből kimaradhatok. Most látom, milyen jó ez a vers és én eddig nem találtam rá. Ez is a korabeli elődeink egyik kedvenc verse szerint került terítékre. Nagyon jó volt olvasni, jó a humorod, kedvem lett tőle.
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm Kata!
Van, amikor versírásba kezdek, aztán jönnek a humoros poénok. Na ilyenkor hagyni kell a folyamatot, mert nem mindig van az ember olyan formában, hogy ez a műfaj menjen… de szükség van rá, mert kevesen művelik igazán jól. A mosolyra, vidámságra meg rá vagyunk szorulva, mint hal a vízre.
Üdvözlettel: alberth