kotort, kavart, vitte a mocskokat,
jajongva repült a rozsdamart levél,
s nem találta párját a fák alatt.
Kapaszkodtam én is – magamba tán –
mert sehol sincs a tíz ujj összeér…
Ketten siettek, úgy bújt a lány,
s a férfi szólt. Kedvesem, ne félj!
Ordítanék, de csak repül a sál,
kabátom alatt felsikít a szél,
kócolt hajamba beletúr a fáj…
s könnycsepp repül tovább a semmiér'.
42 hozzászólás
Elképesztő hangulatot tudsz közvetíteni…
Csak amilyennek éreztem, Szusi. Azért jó, hogy átment…
Köszönlek.
pipacs
Kedves Pipacs!
Ez egyszerűen szép! Akár egy dalszöveg. Vagy egy film. Pereg az ember szeme előtt. A hangulat pedig amit visszaadtál egyszerre valóságos és fájó. Üdvözlettel: Szilvi
Akkor, úgy éreztem, mintha katasztrófa filmben lennék, Szilvi. Tényleg valóságos volt…
Köszönlek.
pipacs
Olyan hangulatot varázsoltál ide, hogy előbb csodáltam, azután meghatódtam…
És fáj, igenis fáj, az is, hogy a rozsdamart levél sem találja párját… a folytatás, az is…
Gyönyörű vers… gyönyörűűűűű!!!
Köszönöm, hogy fáj, az olyan jól tud esni…
Ida 🙁
És fájt, Ida, nem is hiszed mennyire. A szél már csak rápakolt…
Ha érezted, az azt jelenti, hogy át tudtam adni valamelyest, és csupán ezért is megérte.
Nagyon megnyugtattál. Köszönöm.
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Lenyűgöz ez a pillanatkép. Ahogy elénk festetted, tökéletesen élethű érzetet kelt. A vers ritmusa is arra emlékeztet, mint mikor kint süvítve, – a te szavaiddal élve – kotor, kavar a szél.
Tetszett!!!!
Szeretettel: Zsóka
Köszönöm Zsóka!
Tudom, hogy sokan éltünk át hasonlókat, ezért gondolom nem volt nehéz elképzelned. 🙂
Örülök, hogy elnyerte tetszésedet.
Köszönlek.
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Nagyon élethűen tudod lefesteni a gorombán fújó szelet, mintha látnám, ahogyan fázósan sietsz s kabátodat szorítod magadhoz, nehogy azt is letépje rólad.
Jó a versed.
Szeretette: Kata
Bizony, kedves Kata, szorítottam, és más is szorított, egy vacak érzés, ott belül…
Köszönöm, hogy megtiszteltél.
pipacs 🙂
Kedves pipacs!
Nagyon hangulatos pillanatkép. Szerintem itt többről van szó, mint egy viharos szélről. Belecsempésztél valami megfoghatatlan, fájdalmas érzést.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Jól olvasol, kedves Oroszlán. 🙂 Van mögötte valami…
Köszönöm értő olvasásod.
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Nagyon megőrült ez a szél, jól felkavarta az érzelmeket is és remélem, elvitt minden mocskot! – nagyon tetszik a versed, szeretek a sorok között is olvasni és itt van mit! 🙂
Gratulálok, szeretettel: Klára
Örülök, hogy meglelted a mögöttes mondanivalót is, kedves Klára.
Köszönöm!
pipacs 🙂
Drága Pipacska!
Gyönyörű asszociáció. Az emberi vágy, hangulat az egyedüllét, a természet zord köntösébe bújtatva…Festeni sem lehetne kifejezőbbet, mint amit szavakkal tettél! Gratulálok…Ölellek: Lyza
Valóban bújtattam, szokásom szerint, Lyza. 🙂
Csak ahogy szoktam…
Köszönöm értékes szavaidat. 🙂
pipacs
Kedves Kispipacs!
Hát tudod, érdemes volt versírásba kezdened, egész jól műveled! Tetszik!
szeretettel-panka
Köszönöm Panka, ez most jólesett. :))
pipacs
Ez nagyon gyönyörű!!!
És ez a megszemélyesítés, mármint a leveleké!!!
Csodás!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Köszönöm Zsolti, örülök találtál benne szépet. 🙂
pipacs
Szinte fázom, érzem az őrült szelet, ahogy olvasom a soraidat. Nagyon jól eltaláltad a hangulatát az egésznek, gratulálok.
Szeretettel: Klári
Köszönöm Klára, örültem Neked. 🙂
pipacs
Szomorú őszi hangulat, és a vágy gyönyörű megfogalmazása.
Gratulálok: Zagyvapart.
Itt bizony már tél volt, de szomorú. Köszönöm, hogy megtiszteltél kedves Feri. 🙂
pipacs
Kedves Pipacs!
Olyan felkavaró a versed, mint a hideg szélvihar. Mintha egyenesen a versedből süvítene a ruhánk alá és a lelkünkbe, bár a meleg szobában ülve olvassuk.
"Kapaszkodtam én is – magamba tán –
mert sehol sincs a tíz ujj összeér…" – Micsoda megfogalmazása a magánynak!
"s könnycsepp repül tovább a semmiér'." – Micsoda megfogalmazása a fájdalomnak!
Zseniális! Csodás a versed, egy nagyon ihletett pillanatban születhetett, de azért a pillanatért nem irigyellek!
Judit
Kedves Judit!
Egyszerűen "megfejtetted" a verset. Hálás vagyok mélyen értő olvasásodért. 🙂
Köszönlek.
pipacs
BRRRRR! Így megborzongatott írásod kedves Ilona!!!
Remélem nem lesz ilyen "szélvihar"…
Ölellek: Tünde
A szél önmagában még csak-csak… de amikor belülről is fázik valaki, akkor a kettő már sok.
Köszönöm megtisztelő látodatásodat, kedves Tünde.
pipacs 🙂
Kedves pipacs!
Ez olyan szép, mintha klasszikust olvasnék, és tudod mit? Szerintem az is! Ugyan ki tudná eldönteni ma, hogy holnap mi lesz klasszikus.
Megremegtetett. Gratulálok!
Szeretettel:
Millali
Hát, ez azért túlzás, de abban egyetértünk, kedves Millali, hogy változik a világ, és ki tudja mi lesz holnap. 🙂
Köszönöm megtisztelő szavaidat.
Örülök, hogy újra látlak. 🙂
pipacs
Szeretek itt lenni nálad. Szépségeket hozol, minden alkalommal. Én ezt megköszönöm neked!
Szeretettel:Marietta
Sok szépség van ezen az oldalon, kedves Marietta. Ha sikerül valamit nekem is hozzátennem, akkor nincs hiába. 🙂
Hálásan köszönöm olvasásod és megtisztelő szavaidat.
pipacs 🙂
Kedves pipacs !
Tetszik a versed, csak egy kicsit fájdalmas ! A megőrült szél mindent elakart söpörni, de oda ahol ketten voltak,
oda nem tudott beférkőzni, az oltalom a védelem erősebb volt nála.
Szeretettel gratulálok, festnzenir.
Egyedül minden sokkal nehezebb, mint kettőnek. Egyetértünk, kedves festzenir. 🙂
Köszönöm hogy megtiszteltél.
pipacs 🙂
adsz a verseddel, tetszett. szép, több mint szép.
Köszönöm megtisztelő véleményedet.
pipacs 🙂
Csodálatos vers…….habzsoltam a sorokat !
Ugye mennyivel több…..néha a kevesebb !
Szeretettel: Susanne
Nagyon köszönöm, Susanne. Bevallom kedves a szívemnek a véleményed.:)
pipacs
Kedves pirospipacs!
Nem is tudom leírni, mennyire tetszik a versed. Engedelmeddel el is mentettem magamnak, és nagyon köszönöm!
Szeretettel gratulálok!
Gyömbér
Kedves Gyömbér, ha elmentetted, az azt jelenti, hogy többször is el fogod olvasni. Azt hiszem ennél többet egy vers nem kívánhat, és én sem. :))
Köszönöm!
pipacs 🙂
Csak ismételi tudnám az előtte, szólókat…
azt hiszem én is többször megízlelgetem majd..
szeretettel
Anikó
Vannak ilyen érzések, amit nem csak a vihar ébreszt, csak fájóbbá tud tenni. Ízlelgesd csak Anikó, én is gyakorta visszaballagok egy-egy alkotó régebbi verséhez, és olyankor újabb érzéseket ébreszt bennem, sokszor egészen mást ad, mint annak előtte.
Köszönöm, hogy ezt is olvastad.
pipacs 🙂