Tisztul az ég, már csak csepeg,
arcomon örömkönny pereg.
Édes, csöppnyi embergyerek,
itt van végre, megszületett.
Mikor karomba vehettem,
rám mosolygott a kis szentem.
Boldogsággal telt meg lelkem,
s hálát adtam Istenemnek.
Uram, már csak arra kérlek,
ne gyötörje meg az élet.
Kísérje őt óvó szemed,
áldásod és szereteted.
4 hozzászólás
Szeretettel teli sorok!De sajnos,tudod jól- az élet gyötrelmeitől senki sincs felmentve.Grt:Z
Kedves Z.!
Tisztában vagyok vele, de az ember mindig azt kívánja a szívéhez közel állóknak, hogy csak örökben legyen részük:) Hát még egy néhány órás kisbabának, aki történetesen az unokám:)))
Üdv: Borostyán
Kedves Gitka!
Csak nem… az Unokád? Gondolom, nagyon örülsz neki. Én is minden jót kívánok a kis jövevénynek, érje őt sok öröm ebben a felfordult világban!
Kedves verssel köszöntötted.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Jól gondoltad, valóban a kis unokámnak írtam e verset, aki tegnap délután született és gyönyörű kis jószág:))) Köszönöm a jó kívánságokat az ő nevében is:)
Puszi: Borostyán