Leírhatatlan büszkeség, mit iránta érzek,
versei, novellái, az életről mesélnek.
Hatalmas álma valóra vált,
az emberek egy kicsit az ő szemével látják a csodát.
Csodálatos ember ki írásra született,
nélküle a világ csak egy üres képkeret.
Őt olvasva, megszűnik a külvilág, hatalmába kerít a képzelet.
Minden mi lehetetlen, lehetségessé válik hirtelen.
7 hozzászólás
Nem tudom, kiről írsz, de nagyon jó! A cím tán kicsit hosszú, de nem baj:)
Rólam természetesen. 😉
Vagy tévedek??? 😀
Felmagasztaló!
Kolosszális kinyilvánítás!
Gratula!
ui:De vajh, ki Ő?
Hú, vajon ki lehet az? 🙂
nem, nem tévedsz:)
Daisy! Számomra is túl hosszúnak tűnik a cím, de nagyon jó vers. De kit is tisztelsz ennyire?? 🙂
Milyen kedves versike, remélem, akinek szólt örült neki:)