Megszűnt bennem a sietség
Annyira már nem is akarom
Sérült lelkem rajzolata
Meglátszik minden szavamon
Megszoktam már, hogy velem van
Folyton ez a tompa fájdalom
Talán már nem is akarok
Változtatni a látszaton
Végigvonulok utamon
Felemelem vérző fejemet
Csak néha érzem tehernek
Könnyező, égő sebemet
Már senkinek sem mutatom
Eltorzult, csendes arcomat
Minden vágyam és kívánságom
Beteljesületlen marad