Bíz megvágta ujjam hegyét éles konyhakés
piros cseppek friss patakja csurran éppen és
észre sem veszem, pedig hát szemfüles vagyok,
hogy konyhapadló járólapján vértócsám ragyog.
Felbuggyan áradatja most rőtszín vérplazmáknak,
negatív az Rh-m, de a helyzet is az, látnak?
Szűk kis érfalak közt nemrég cirkulázott nedvem
szétfröccsent a zakómon, már elég rossz a kedvem.
Felspriccel amorf mintákat a tapétára vérem,
Szappannal és hipóval tán csak lejön, remélem…
Mielőtt még kárba vész ez istenadta lé,
vöröshagymát aprítok és megsütöm, Ollé!
5 hozzászólás
Hát, Bálint, :)))))
ez valóban abszurd…! Nagyon…
Ezen csak röhögni tudok 😀 nagyon király!
Üdv
Épp arra gondoltam, ez a vers milyen jól állna Laár Andrásnak… Szinte hallom, ahogy a "költő" túlzott érzelmi hangsúlyozással előadja. Tök jó lenne, nem?
Köszi, h. olvastatok!
Üdv: Bálint
Zamatos vers! Tárjuk hát Laár elé!:)
Szia! Remek lett. 🙂