megváltás

szétfoszló, fekete ruhájában
mindig új utakra libben,
s hűs, símitó ujjaival, hidd el
képes felcsalni a lépcsőre.
lökni ha kell.
ha kell, kitép ebből a világból,
földön vánszorgónak vigaszt szór.
ha kell, veled marad míg elragad az álom
s kegyesen nem űzi el jó tevő halálod.
törékeny hangja
feltépi, síkitó fájdalommá
karmolja szét a csendes aluljárót,
s énekelve szór szét számos szép szilánkot
párnádra- zacskóba bélelt karton vánkos-,
mibe még utoljára beleborulsz, mint lomha zsák,
másnak helyet –halált- kínáló jó barát.