hajat borzoló áprilisi szél,
Kértél, ne legyek bolond és esztelen.
Nem is tudom miér?
Kértél, ne kérdezzek furcsa dolgokat,
tartsam magamban a kérdéseket,
hisz azok téged fárasztanak,
nélkülük sokkal kényelmesebb.
Kértél, ne ugráljalak körül,
ne szórjak feléd csókokat.
De mit csináljon az ember, ha örül?
Motyogjon magában bókokat?
Kértél, ne hordjak cifra ruhát,
ne hallgassak tutyi-mutyi zenét.
Vigyázzak a holmiaimra,
s ne szórjak mindent szerteszét.
Kértél, ne aggódjak, ne féltselek,
felnőtt vagy, ki tetteiért felel.
Fejet hajtok, világos észérvek!
Hogy eddig miért nem hittem el?
Kértél, fésüljem meg hajam,
a gubanc nem a te stílusod.
Kértél, várjak nyugodtan,
s akkor egyszer odaadod…
Hajamat copfba fogtam.
Szó nem hagyja el ajkam.
A csókokat lenyelem…
Nem látsz már „furcsát” rajtam.
Nem féltelek senkitől, semmitől,
rendesen ülök, lehiggadok…
Olyan vagyok, amit szeretnél.
Csöndesen, mélán bólogatok.
Megváltoztam.
Ugye, érzed????
Csak egy baj van kedvesem;
Az a másik
szeretett téged…
… s most valahol sír keservesen.
10 hozzászólás
… s most valahol sír keservesen.
Ez lemaradt, bocsánat! :))
Gy.
Érdekes témát fogalmaztál meg versedben. Én a cím alá odaírtam volna zárójelben, hogy: szabad formában. A negyedik sor végén áll: "miér" szó, ami illene a második sor utolsó szavához úgy is, hogy miért? De ha a miér-hez ragaszkodsz, akkor így írnám le: miér'?
A versed befejezése nagyon frappáns (bocs' a ronda szóért!), és nagyon tetszik nekem.
Szia! Kata
Kedves Kata!
Köszönöm a hozzászólásod! Igen, az aposztróf lemaradt! (A "kéziratban" már pótoltam.) Először az utolsó sort is lefelejtettem…
Üdvözlettel: Gyömbér
szia Gyömbér!
Érdekes kis csűr-csavar e kis vers. Mintha ki akarnál
írni valamit magadból általa. Valamit, ami cseppet
karcol és fojt ott belül…
Intrikus, picit gúnyolódós. Pont ilyennek kell lennie.
ölel
leslie
Szia leslie!
…igen, valahogy úgy, ahogy mondod! 🙂
Köszönöm, hogy olvastad!
Gy.
Nagyon jó vers, kedves Gyömbér!
Szeretettel: Rozália
Ez a vers nagyon elnyerte a tetszésemet.Hogy miért ? Amikor változunk valaki kedvéért , akkor már nem önmagunk vagyunk, ez törés valahol, amit érezni lehet!Valami elveszik bennünk, valahol.Ezt kifejezően megírtad.Csodálatos!
Szeretettel :Selanne
Kedves Rozália és Selanna!
Köszönöm, hogy olvastátok.
Igen Selanne, azt hiszem apró változások mindig történnek az ember jellemében, de van egy határ, amit ha átlép, már csak "színjátszás" az egész, és nem önmaga.
Üdvözlettel: Gyömbér
Gyönyörű és nagyon megható.
Örülök, hogy olvashattalak.
üdv:pumukli
Köszönöm, pumukli!
Gy.