jár a
csöndben
a magány.
Drótkötélre feszített
verejték a szívverés.
Egyedüllét vérében
szegénység.
E nemzedék költészettel
szüli gyermekét.
Kertjében, készen,
kéz a kézben,
homokszerű keblek
gyöngéd gyönyörében
jólétbe öltözteti a jövőt.
Kérem, hetyke képzelgésem
törékeny felirattal ellátni!
Tökéletlensége,
elnézhető vétkem,
óvjon-védjen
a szemétkupacok rengetegében.
7 hozzászólás
Hú, Andi!
Ez fantasztikus! Némely gondolategység önmagában is megállná a helyét. Nem is tudom, melyiket emelném ki legszívesebben, mint leginkább tetszőt. Talán ezt:
"E nemzedék költészettel
szüli gyermekét.
Kertjében, készen,
kéz a kézben,
homokszerű keblek
gyöngéd gyönyörében
jólétbe öltözteti a jövőt."
Versed nyelvezete, stílusa ezúttal újszerű, kísértetiesen más.
(Hogy kiéhez hasonlítanám magamban, azt Te biztosan kapásból kitalálod.) 🙂
De nem hasonlítom, mert ez a Tied. És valami nagyszerű!
Szeretettel: Laca 🙂
Hát elájulok,
hogy ennyire tetszik
kedves Laca!
Mindig
nagy megtiszteltetésnek veszem
látogatásod verseimnél.
Kedves Andi!
Szíven talált szépsége, mélysége a költészeted eme gyöngyszeme! Nagyon nagy vers!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm kedves Ica.
Csatlakozom Icához és Oroszlánhoz. Óriási versnek tartom, annyira hat, azaz erős és kifejező ma is, hogy eltekintek a tördeléstől is. Már tegnap olvastam, az kevés, hogy felkaptam a fejem, hanem még egyszer olvastam, fejtettem, ámultam, amiket így egy az egyben ritkán szoktam. Csak azért nem írtam, hogy hagyjam, ma lehessen a Nap verse az üzifalon.
Fogadd csillagos ötösöm: Grey
Csillagos? 😀 köszönöm Grey.
Bocsánat, Icához és Lacához csatlakozom. A többi megerősítve. 🙂