Megszülettem, e helyt élek,
És nem vagyok immár gyerek,
Akad dolog, mitől félek,
De nem kell, hogy vezessenek.
Pánikkeltés zajlik, halljuk,
Terrorveszély van vagy lehet,
Erre jött meg megint hangjuk,
Mert ők látnak sok-sok jelet.
Megvezetve érzem magam,
Sötét szándékokat sejtek,
Mert használom kicsi agyam,
Mindent én már el nem hiszek.
Mit mond a bal? Mit mond a jobb?
Hazug szavak vesznek körül,
Egyik kisebb, másik nagyobb,
A "hazugtár" egyre bővül.
Megvezetve élünk, kérem,
Más dönti el, mi a helyes,
Adhatom én könnyem, vérem,
Más lesz attól majd sikeres.
Kordonok közt terelgetnek,
Reform zalik, értünk teszik,
Közben meg jól megetetnek,
Csakhogy ez igy már nem tetszik!
4 hozzászólás
ez – habár érthető – túlírt, itt-ott elírt, elerőlködött
légy fegyelmezett
pont.
Kedves Pál!
Lehetett volna egyszerübb is, de nem véletlenül lett úgymond túlirva.
Legyen is eröltetett, mert igy jobban felkaphatja rá az ember a fejét.
És szerintem abban sincs semmi rossz, ha az esetleges dühömet rimekbe szedve adom ki magamból.
Azért köszönöm a hozzászólást.
ajj
de igy nem szep
es szerintem jobban ki lehet fejezni
Kedves Miki!
Versedet most a Véletlen dobta elém. Elolvastam, érdekes. Megnéztem az adatlapod, látom, hogy már nem jársz hozzánk. Kár, mert folytathatnád tovább a verselést.
Érdekes a versed, persze, lehetne jobb is, ha gyakrabban benéznél ide, sokat lehet tanulni egymástól is.
Szeretettel üdvözöllek:
Kata