Valahova tartok, mennék utánad
nyomasztó fájdalom,üres az ágyad.
Éjjel felébredek, simogatnálak
de üres az ágy! Mennék utánad!
Mikor aludtál, simogattam hajad
puszit adtam neked, most is hívnálak.
Nem cseng a telefon, végleg elhallgatott
sípszó jelzi nekem hangod nem hallhatom.
Egy mély légvétel, tör fel a sóhajom
elhagytál hirtelen, nincs több alkalom.
Nem fogjuk egymás kezét többé
mennék utánad, én is veled lennék.
Jön a karácsony ragyognak a fények
csak a te szemedből tűnt el az élet.
Nem kacsintasz nekem huncutul nevetve.
"de sok baj van veled! De így is szeretlek!"
és még mennyi baj lesz mondtam nevetve,
most zokogás töri szét mondatom kettőbe.
Elmentél, itt hagytál, elrabolt a halál!
Mennék én utánad ne siess! Várj rám!
Megyek utánad
By Kedves
6 hozzászólás
Meghatóan szomorú drága Anikó a versed.
Veled érzek! (tudom mit érzel, még ennél is többet)
Szeretettel: Ica
Drága Icu!
Köszönöm szépen 🙁 majd lesz jobb is. Mos kettészakadt a lelkem
Nagyon szomorú gondolatok, érzések…ám a vers, még hagy némi kívánni valót, mint vers-maga után.. üdvözlettel:b
Köszönöm 🙁
Kedves Anikó!
Ahogy olvasni kezdtem kedves soraid, azt hittem, hogy egy kedves szerelmes verset olvasok, persze,
a címét nem olvastam el. Kedves barátságos sorok, míg a vége rettenetesen szomorú. Versedet igazán remekül állítottad össze, örülök, hogy véletlenül idetaláltam, és olvashattam.
Szeretettel olvastam, remek és szomorú alkotásod,én is Veled érzek, elképzelem, Te mit érzel!
Kata
Levelet írok, olvasd el!
Kedves Kata.
Köszönöm szépen.. Puszi és egy nagy ölelés.
Anikó