Hangjegyek íródnak szívem húrjain
melódiát fütyül a madár
érzések lebbennek fel a mélyről
mik kirügyeznek, mint a faág.
Könnyű szélként suhannak
majd kottára ülnek, mind
nincsen gyönyörűbb a világon
se bent, se kint.
Lágy dallamként körbe járnak
hősökként hódítanak
bús szíveknek udvarolnak
könnyűszerrel bódítanak.
Száraz szemet megnyitnak
könnyet csalnak beléjük
a boldogságot szeretik
s integetnek feléjük.
Pajkos hangok sokasága
Így gyűrűzik a légben
játszadozik mindennel
majd elsuhan a széllel.
Tovaszáll, mint tünemény
hegyen-völgyön át
de ott marad a szívemben
mint kivirágzott zöld faág.