Buta kis játékszer lettem,
egy kártyavárban megbúvó
fekete macska*
kötélen lógva, befalazva.
Lelkem csomókba tapadva
csüng megfáradt válladon,
válaszra vár
a simogató fájdalom.
Testemben idegen testek
meghitt táncokat járnak,
felemésztenek
a harcok, végignézheted.
6 hozzászólás
Az előző versedben,mit olvastam volt némi optimizmus,itt megtorpanást,az elmúlás árnyát fedezem fel.Sz a verset,főleg mert nem szokványosan szól.
Szia!
Elsőként: üdvözöllek a klubban!
Másodszor: nagyon jó vers!
Gratulálok!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Jodie!
Mint mindig, imádtam!
Üdv
Nagyon tetszik, bár motoszkál bennem valami "befejezetlenség" érzés. De remek képeket találtál, gratula!
Poppy
Elég sokszor elolvastam, és a végén az a végignézheted mindig zavart. Nem tartalmilag, mert olyan értelemben jó, sőt, hanem az előző két vesszakban az utolsó szót illetően volt egy-egy rím elvétve, de ez a végignézheted szó nagyon kilóg.
Egyébként elég megfáradt vers, és ezt most nem mint hangulatra írom. Olyan langyoskás, nem épp fejfelkapatós.
További sikeres alkotást!
Sziasztok!
A rímek eléggé váltakozóak (aki ismer, úgyis tudja, hogy mennyire nem szeretem a rímekbe zárt alkotást), de az első és utolsó versszak van "párban" egymással.
Egyébként valóban nem a legjobb pillanataim egyikében írtam, sőt. A legrosszabb időszakok egyike hozta ki belőlem. Nem vagyok rá büszke. De ilyen is van, ez is én vagyok. A kritikák pedig ugyanúgy kellenek a lelkemnek, mint a dícséretek, hálás vagyok Nektek mindkettőért!
Szeretettel, Jodie