Mélyre néző tükör

testmagányunk ikerléte
életteli kettőssége
párkereső vonzódása
alkalmasít a világra

összehangolt agyféltekék
minden mozgó csodakerék
bennünk száguld ezer úton
míg nem száll ránk örök alkony

kétirányú receptorral
kört kémlelő objektívval
szívkamrákban pezsgő vérrel
tudattá vált ikerséggel

tükörrel mely befelé lát
hangot rögzít végzi dolgát
bolyong érzelmi erdőben
visszacsatolt eredőben

szunnyad testünkben a lelkünk
vezérli eszménk és tettünk
feltámasztva holt vágyakat
mindent ami szárnyat adhat

emberröptű kalandokhoz
örömöt vagy bánatot hoz
elfed nyílt – zárt hamisságot
kétszínűségbe áramlót

szófecsérlést tettek híján
alkotó szót régi mintán
ősi parancsot követve
igaz úton járva-kelve

énekelve vagy csend hangján
játszva benn a lélek húrján
kettős én közül a rosszat
elzavarni irányt mutat

emberségen nyugvó tudat
és ha szomorú is mulat
ne fogj kezet ha épp utálsz
segíts, ha rég gyötör a láz

emelt fővel és őszintén
tedd a dolgod van még remény
hogy e gonosz rút világban
lelked legyen még hibátlan