Menedék a vadon.
Összefonódott kacsok, indák
szövedéke elrejt engem a fák közt.
Itt lágyabban süt a nap,
fénye fölakad a vén tölgy
ágbogain.
És nem tátognak bűzös, mély
kapualjak,
nem csikorog rohanó autók
kereke,
nem kábít a hazug
képmutatás.
Itt boldog a lét.
9 hozzászólás
Kedves Kati!
Nagyon tetszett!
Menedéket találtál ahol nem kábít a hazug képmutatás!
A elsö és az utolsó sorban a lényeg:
“Menedék a vadon.”
“Itt boldog a lét.”
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen a hozzászólásodat. Az ember néha elmenekülne, elbújna a világ elől, de csak képzeletben teheti meg.
Szeretettel: Kati
” Az ember néha elmenekülne, elbújna a világ elől, de csak képzeletben teheti meg.”
Mennyir igaz!
Szeretettel:sailor
Kedves Kati!
Tetszéssel és egyetértéssel olvastam soraid. Bizony időnként kimennénk a “világból” is, de ez csak gondolatban adatik meg nekünk.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm szépen Rita, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Ok, látom szomorúságot írsz!
Azért minden túlélhető, valahogyan.
szeretettel: túlparti
Azt szokták mondani, hogy mindig a túlélőnek van igaza. Nem biztos.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati
Szia Kati!
Tömör és beszédes, láttató képekkel, átérezhető valósággal.
Nagyon jól állnak neked az ilyen tűnődő, bölcs versek, de ezzel nem mondok újat.
Szerintem sokan tudunk azonosulni vele, mert a körülöttünk lévő káosz már-már idegtépő. Menedékre, oltalomra vágyunk.
Súlyos témád ellenére örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen, Kankalin, hogy elolvastad. Sajnos, az okosaknak tűnő mondásoktól nem változik semmi.
Szeretettel: Kati