2024. december 21., szombat
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    sorsképek

    Menedék

    ArtúrBy 24 hozzászólás1234 megtekintés

    A sarokban
    sötét folt látszik.
    Öreg macska
    testének oszlása
    méri a múló időt.
    A kapuajtó riadtan ébred.
    Először ellenáll,
    majd gyengülve
    engedi magát.
    Mozgás zavarja meg
    a ragacsos csendet.
    A pillanat kifújja
    a dög szagát.
    Nehéz léptek alatt
    recseg valami.
    Törött ablaküvegek között
    lépked a holnap.
    Lelakott falak tövében
    a tegnap már
    korábban kidőlt.
    A múlt menekült ide egykor.
    Ma pedig
    a jelen fut kényszerrel
    erre a helyre
    a jövő elől.

    Share.

    24 hozzászólás

    1. aLéb on

      Nagyon nagy erejű történet… képei, hangjai, idősíkjai kegyetlen valósággá nyújtják bennem ezt a horizontot. A vers a remény beszűkülését hozza bennem, erejét mély megélésében is érzem. Kinyitottál valamit, és nem ereszt. Tetszett.
      aLéb

      • Artúr on

        Köszönöm szépen!
        Nagyon jól megérezted az üzenet egyik fontos részét. A lehetőség beszűkülését. Talán a remény még nem veszett el, csak egy kis idő, egy kis megnyugvás kell, hogy az ember újra erőt gyűjtsön a továbblépéshez.
        Igazán nagyra értékelem a hozzászólásodat és örülök megtisztelő figyelmednek!

    2. Vesztergom Andrea (Rea) on

      Pont ma olvastam valami fórumtopicban, amikor azt állítod: Te nem tudsz verset írni.
      Dehogynem.
      Szerintem ez az egyik lényege mindennek: ÚGY írni meg valamit, ahogyan azt eddig még senki más.
      Ez egészen biztosan sikerült.
      Borzongatóak a szimbólumok, amelyeket szerepeltetsz, amelyekkel "meséltetsz".
      Nagyon jó ez a vers.

      • Artúr on

        🙂
        Tudod, néha megfog valami, amit nem lehet prózában kifejezni. Lehet, hogy időnként eltalálom a hangot, de nem vagyok költő, mert ahhoz termékenyebbnek kellene lennem ebben a műfajban. És persze, jóval nagyobb tudással kellene rendelkeznem a versfaragást illetően. Ez a fenti vers egészen friss. Délelőtt írtam, de egész délután nem tudtam formába rendezni. Akkor jutott eszembe, kipróbálom a másoknál látott szabadabb, modernebb formát. Egy vérbeli költőnek nem okozott volna gondot sem a szótagszám, sem a rímképlet, ha ki akarja fejezni magát. Nekem igen. Annak azonban örülök, hogy maga a hangulat, az üzenet így is átment.
        Köszönöm szépen!

    3. Millali on

      És a jövő egyszer majd múlt lesz valakinek.
      De, hogy találkozzanak: azt az idő nem engedi meg.
      Múlt és jövő között határt szab a jelen,
      így maradnak "Ők" egymásnak, két idegen.

      Nem tudom miért erre asszociáltam a versed után, hiszen annyi szép, más kép tárult fel előttem amikor olvastam. Ez egy jó vers, megfogott a történet, ahogy illeszkedik az időben, és teret hódít a dimenziók között.
      Üdv:
      Millali

      • Artúr on

        Nahát! Micsoda remek négysoros!
        Ebben a formában még nem is gondolkodtam az időről, pedig egyszerű.
        A múlt és a jövő, akár a Nap és a Hold. Egy régi ének jutott az eszembe, amit Komjáthy István Mondák Könyve egyik fejezetében olvastam. Az szólt arról, hogy ez a két égitest két szerelmes volt, de sosem tudtak találkozni, mert amikor egyikük felkúszott az égre, a másiknak távoznia kellett.
        Köszönöm szépen!

      • Artúr on

        Kedves Szilvi!
        ( Kisebbik lányomnak is ez a keresztneve. )
        Lehet, hogy nem túl vidám az a hely, amelyről íródott, de mi a családdal már vittünk bele vidámságot. Ezekben a hetekben változtatjuk meg annak a vityillónak a küllemét és persze a belső teret is megváltoztatjuk.
        🙂
        Köszönöm szépen!

    Leave A Reply