Menekülés

Magamra terítek csendet,
remélem eltűnök benne.
Nem szólás teremt tán rendet,
bújok előled a csendbe.

Neveltél belőlem némát,
csak magában kiabálót,
egy csendben sunyító gyávát,
szavakra semmit akasztót.

Szerelem kiirtott mindent,
alig maradt bennem élő,
halott sejtek mögé rejtett,
érzékeny szövet, és vérző.