Mert önző vagyok, s a
szívem összetöpped,
ha kész a vágyra.
Máskor meg túlnövekszik,
nem fér el bennem, és
oly’ vadul dobog!
De nem felejtem el: önző vagyok.
Mert önző vagyok s a
szívem túlnövekszik,
és árad belőle minden érzelem.
Ha valami szárnyra kap,
bennem nem fogja semmi intelem,
és nem köti meg semmilyen dolog.
De nem felejthetem: önző vagyok.
Mert önző vagyok és
néha az álom is elragad,
magamba húzlak téged
éjjel is.
Hiába csapkodsz, nincs
szabadulás, senkit nem hagyok!
Ne felejtsd el: önző vagyok.