Menj már, nem hevítsz,
Te is csak magamba menekítsz…
Te sem vagy más, csak átmenet,
mi a semmiből semmibe vezet.
Kaparom falát börtönömnek,
hová menjek, ahol majd könnyebb,
de minden, minden önámítás,
rács van mindenütt, semmi más…
és senki – sajnos – senki sem hibás…
Írni kellene, de nem lehet,
mögöttem állnak őrszemek…
Ha összeállna már egy mondat,
a kerekek belenyikorognak.
Nyissz, nyissz, Te sem vagy más,
mint embernyi öncsalás…
Nevet szemedbe: mit mutatsz?
Magadon kívűl mit kutatsz?
Ki vagy, Te Nagy Senki!?
Ki kért meg téged énekelni!?
Keresed a neked járó koncot,
hordod magaddal, mint koloncot,
a kényszert,
ezt a magadra fűzött ékszert,
hogy megmutasd
embernyi magad…
4 hozzászólás
vajon érti?
Van egy pont, ahol már az sem lényeges…:S
Kedves aquarius!
Nagyon jó a vers,már régen olvastam aquarius verset.
Üdvözlettel.
Bár még nem írtam hozzád, de meg kell mondanom, minden versed nagyon szép. Mint ahogyan ez a keseredett vers is. Mert, ha valaki a semmiből a semmibe vezet, abban nincs köszönet.
Gratulálok hozzá: Colhicum