Magas hegyeken túl, mély völgyeken át
Létezik egy másik boldogabb világ
Felemelkedve a hegytetőről
Lábad el úszik a földtől
Csak repülsz, magasra, föl a magasba
Csillagok fénycsóváján utazol álmodba
Az álom hirtelen valósággá vállik
Szárnyaid lobbanása fénycsóvában úszik
Angyalok dalát hallod füledben
Mennyország kapuja kitárul szívedben
Belépsz rajta, s csodás a világ
Oly sok szerető ember, s angyal vár ott rád
De agyadon végigfut egy kósza gondolat
Kik a földön szerettek, most oda tartoznak
Én egyedül itt a paradicsomban
Barátok nélkül élek majd magányban
Mit ér a mennyország a mesebeli táj
Ha a földön annyi jó és sok barát vár
Mert lehet, hogy nehéz odalent az élet
De odaszülettem, és nem adom fel végleg!
4 hozzászólás
Ne is hagy lent ebben a világban egyedül, nem birnám nélküled Szeretlek 🙂
Egy kis kötekedés: “el úszik” így nem helyes, hanem: “elúszik” és “vállik” helyett “válik”. És figyelj, hogy tegyél írásjeleket és elválasztókat oda, ahová kell, mert így kissé egybefolyik.
Na akkor most a pozitívumok: Feldob a hangulata, és annyira szép volt beleélni magam mindabba, amit írtál! Köszönöm az élményt!! 🙂 (Pély Barna szavaival élve…)
Ez a része nagyon megható:
“Mit ér a mennyország, a mesebeli táj,
Ha a földön annyi jó és sok barát vár?
Mert lehet, hogy nehéz odalent az élet,
De odaszülettem, és nem adom fel végleg!”
És iszonyúan tetszett, isteni ez a vers!! ;)) Az “Elérhetetlen” után a 2. kedvencem! :))
Köszi Beya!! Jó kedvem lett tőle!! :))
Tényleg igazad van a helyesírásról majd legközelebb jobban odafigyelek köszi hogy szóltál! Nem hagylak itt Frobo! Köszi a hozzászólásotokat!
Ezt a verest szúrtam ki legelsőnek a sok közül…és hmm nagyon tetszik. Csodaszép kép, jó volt elképzelni. Köszi