Mennyit beszélgettünk…
Jajj, mennyit nevettünk…
Megtudtad a titkaimat,
megosztottam veled,
örömöm, bánatom elmondtam neked.
De valahogy mégsem lettünk
egymáséi soha,
s azok az idők,
– mikor az öledben ültem a hévre várva,
hogy a hideg padon meg ne fázzak,
vagy mikor hátunkat egymásnak vetve
ültünk órákig a tábortűz mellet,
vagy a Duna-parton az illatos nyárban,
vagy a nyaraló kis szobájában,
otthon a gép előtt kora hajnalig,
míg bele nem zsibbadtak ujjaink
a gépelésbe,
vagy a billentyűzetre nem fagytak-
elmúltak…
s barátságunk
amiatt romlott el, ami miatt indult.
A felkelő vágy, mi erősebb volt nálunk.
S most, hogy a hangodat
nem hallom minden nap,
egy dolgot érzek csak:
Mennyit beszélgettünk…
By Szabcsi
5 hozzászólás
Kedves Szabcsi!
Nem kéne még mindig itt tartanod. Felejtsd el őt, mert az Úr bizonyára nem neked szánta. Bár szépen fogalmazod meg a hiányát, mégis azt kell mondanom: lépj túl ezen a kapcsolaton, mert ez akadályozza az Istennel való kapcsolatodat.
Szeretettel: Colhicum
Kedves Colhicum!
Teljesen igazad van és örülök hogy így nyomon követed az életem:) komolyan.
Tudom mit kéne tenni, még küzdök magammal h képes legyek rá, de már alakulok.
Ami sokat segített most az a Galata 5 második része
Szeretettel:
Szbcsi
Kedves Szabcsi!
Tetszettek szép gondolataid az elszállt idők hiányáról. Még sok ilyen lesz, de egyik szebb, mint a másik, majd meglátod!
Üdv: Kankalin
Kedves Szabcsi!
Nekem is volt ilyen barátságom a múltban, és sajnos csak "volt", a múltban.
A versed 3. része, a lezárással, nagyon szépre sikeredett, gratulálok.
És hidd el, az élet megy tovább!
Üdv: AV
Jajj ez nagyon szep! Sajnalom, hogy egy fajo esemeny hatasara született, de remelem azota mar olvasta Cs is ezt a verset….Gratulalok, gyönyörü.
H.