2024. december 26., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szerelem

    Mennyit ér?

    MillaliBy 52 hozzászólás1544 megtekintés

    Mennyit ér a szó, mely, ha elhagyja az ajkat,
    a betűk tengerében fodroz forradalmat,
    s e magabiztos hangok védő érvelése
    fáradni kész vénám újult érverése.
    Ki tudja, mennyit ér?
    Mennyit ér az ajak, ahonnan kibújik a szó,
    hogy belepje tudatom, mint puha takaró,
    és szétnyíló szirmai intenek csendesen,
    jó ez így, élhetünk békésen, rendesen.
    Ki tudja, mennyit ér?
    Mennyit ér a lepedőn a sértett gyűrődés,
    mit álmodban elfordulva ér a feledés,
    hogy hozzám bújj, átölelj, és új erőt adva
    homályból hajnalt hints a holnapokra.
    Ki tudja mennyit ér?
    Mennyit ér a kezed bársony érintése,
    mely fuldokló vággyal csüng az ölelésbe,
    és rásimítja bátran hitetlen bőrömre:
    itt vagyok melletted most és mindörökre.
    Ki tudja, mennyit ér?
    Mennyit ér a szemed biztató mosolya,
    mely kékségét nem hagyja fakulni soha,
    s ha rám nézel őszintén, tekintetünk dalol,
    mint szerelmes szerenád az éjben, valahol.
    Ki tudja, mennyit ér?
    Mennyit ér napjaink békés simulása,
    mely időt álló vággyal fut az elmúlásba,
    és számon tartva mindig a megmaradt perceket,
    örömmel halmoz el, mint önfeledt gyermeket.
    Én tudom, mennyit ér.

    Share.

    52 hozzászólás

    2. dpanka on

      Azt hiszem most sokan várják, hogy mit is írok majd ide. Bizony ha az ember tudja, hogy mennyit ér, akkor vagy elégedett, vagy pedig hiányzik az amit itt leírtál az élet dolgairól amit fontosnak tartasz. Tetszett a vers felépítése, mondandója.
      szeretettel-panka

    3. Kevi on

      Kedves Millali!
      Megindító, szép verset írtál. És hogy mennyit ér, a választ is tudod… mindent, amit csak az ember akarhat magának.
      Én lehet, hogy az utolsó sort már nem is írnám hozzá, mert ez végig ott van a versben, sőt a válasz is.
      Tetszett!
      Szeretettel: Évi

      • Millali on

        Kedves Évi!

        Nagyon örültem a véleményednek. Azt hiszem tényleg tudom a választ. A feleségemről, kettőnk kapcsolatáról szól a vers, így nem volt nehéz dolgom, csak le kellett írnom az érzéseimet.
        Köszönöm, hogy erre jártál.
        Szeretettel:
        Millali

    4. zuzmara on

      Drága Millali!
      Feladtad a leckét! Mennyit ér?
      A záró sorral nemhogy befejezted volna a verset, ha nem inkább nyitottá tetted.
      Legalábbis számomra! Azt mondják, az ember arról tud nagyon jól írni ami hiányzik az életéből és bizony a hiányok mutatják meg az értékeket…
      Remélem tévedek és inkább az elégedett Millali írta a sorokat… 🙂
      Szeretettel olvastalak, mint mindig: Tünde

    5. Kőműves Ida on

      Kedves Millali!

      Hogy mennyit ér, mindaz a csodálatos dolog, amit felsorolsz, azt hiszem arra nincsen szó, nincsen fogalom… Te tudod mennyit ér? Jó neked, de talán csak tudni véled, mert az nem mérhető, legalábbis szerintem. Jó a versed, nagyon-nagyon jó… de már nem akarlak agyba-főbe dicsérni.:), még a fejedbe száll a dicsőség.:)

      Sok szeretettel
      Ida

      • Millali on

        Kedves Ida!

        Minden bizonnyal egy kissé nagyképű kijelentés volt a versem végén azt mondani, hogy én tudom mennyit ér. Én is csak sejtem, hogy mennyit ér. Valójában csak akkor tudnám meg, ha ezek az érzések elvesznének, vagy nem viszonozná a feleségem. Valószínűleg csak akkor tudnám meg, hogy mennyit ér, de ezt nem szeretném megélni.
        Köszönöm a véleményedet. A fejemet nem kell féltened, nagyon-nagyon ismeretlen fogalom számára a hogy is mondtad… dicsőség? Még köszönőviszonyban sem vagyunk.
        Szeretettel:
        Millali

    7. Finta Kata on

      Kedves Millali!
      Öröm volt olvasni a versed. Nagyon jó tudni, hogy vannak, nem is messze tőlünk, hanem szinte karnyújtásra, és – remélem – nem is olyan ritkán, hasonló boldog házaspárok, akik megtalálták egymást és szeretetben-harmóniában élik életüket még a mai fura és hajszolt világban is.
      S mindez mennyit ér?
      Mindent megér! Őrizzétek eme ritka kincset!
      Szép versben emlékeztél meg róla, s kívánom, hogy mindezt mások is átéljék.
      Szeretettel: Kata
      Kedves Millali!
      Öröm volt olvasni a versed. Nagyon jó tudni, hogy vannak, nem is messze tőlünk, hanem szinte karnyújtásra, és – remélem – nem is olyan ritkán, hasonló boldog házaspárok, akik megtalálták egymást és szeretetben-harmóniában élik életüket még a mai fura és hajszolt világban is.
      S mindez mennyit ér?
      Mindent megér! Őrizzétek eme ritka kincset!
      Szép versben emlékeztél meg róla, s kívánom, hogy mindezt mások is átéljék.
      Szeretettel: Kata

      • Millali on

        Kedves Kata!

        Megörültem a hozzászólásodnak, mert ez azt jelenti, hogy lejárt a kezelésed. Remélem csodákat tettek a csontjaiddal, és most újjá varázsolva testben és lélekben, megint itt leszel közöttünk.
        Köszönöm szépen a -tőled megszokott- értő véleményt, valóban mindent megér az ilyen érzés. Van viszonyítási alapom, mert ez a második házasságom, az elsőről inkább nem mondok véleményt, elég annyi, hogy magamra maradtam a két fiammal. A jó Isten ajándéka a második feleségem, ebben a házasságban minden pozitívum, ami az előzőben negatívum volt.
        Köszönöm, hogy itt jártál.
        Szeretettel:
        Millali

        • Finta Kata on

          Kedves Millali!
          Értem, s örülök, hogy legalább a második úgy sikerült, ahogyan "megverselted!"
          Gondolataid a versben gyönyörűek.
          Rólam annyit. És mondám én: Már pedig csodák nincsenek! De hátha mégis bekövetkezik!
          Csak bízni kell!
          Szeretettel: Kata

          • Millali on

            Kedves Kata!

            Köszönöm a viszontválaszodat, mert így tudom, hogy olvastad az enyémet.
            Veled kapcsolatban pedig a "De hátha mégis bekövetkezik!"-re kell alapozni, hiszen jó szándékú bizalom nélkül elképzelhetetlen az élet. Egyébként magam is ilyen jellegű betegséggel kínlódom, és a fájdalmamat sokszor csak a hit enyhíti.
            Szeretettel:
            Millali

    11. Angyalka on

      Kedves Millali!
      Ahogy olvastam a versed több dolog is rögtön eszembe jutott. Először az István a király rockoperából a Mondd, mennyit ér c. dal. Aztán rögtön utána az Illés. Valahogy folyton összevonom a verseket a dalokkal. Persze, tudom, hogy minden dalszöveg egy vers és valahogy ha emlékeztet rá az a mondandó vagy néhány gondolat, vagy a ritmusa a versnek egy-egy dalra beugrik. A legszebb mondatod a versben: "Mennyit és napjaink békés simulása" ez csodaszép. Gyönyörű szerelmes verset írtál, csodás hasonlatokkal, a szókincsed és a szavak összeillesztéséhez való készséged bámulatos. És biztos egyezik a szótagszám, bár nem számoltam. 🙂 Barátsággal: Szilvi

      • Millali on

        Kedves Angyalka!

        Köszönöm az értő hozzászólásodat. Örülök, hogy megint "elkövettem" egy olyan verset ami tetszik neked. Néhol olyanokat írsz rólam, hogy majdnem elpirulok, de tudom, hogy az őszinte vélemény a versnek szól és jóleső érzéssel olvasom. Valóban megvannak a szótagszámok, 12, a fél sor 6, de nem igen szoktam számolni, mert túlnyomórészben így jön ki belőlem. Persze lehetnek nálam is eltérések a szabad verseken kívül is, ám ehhez át kellene néznem őket, amihez jelenleg nincs energiám. Ígérem, többet nem piszkállak a szótagszámokkal.
        Köszönöm, hogy itt jártál.
        Szeretettel:
        Millali

    12. Deák Éva on

      Kedves Lali. Boldog lehet az a nő akinek ilyen gyönyörű szerelmi vallomást írnak. Ahogy elkezdted nem erre gondoltam, hogy ez lesz a mondanivaló. Más fogalmazódott meg bennem első olvasásra. Mindegyik strófa külön-külön is tartalmasan, szép. Tiszta gondolatok, tiszta érzés, hangsúlyos szavak. Csodaszép. csak gratulálni tudok. Ja és nagyon sokat ér, még annál is többet. Szeretettel Éva

    15. Zágonyi Mónika on

      Kedves Millali!

      Szinte mindent elmondtak előttem, így én csak annyit írok, hogy remek vers! 🙂 Érzem, hogy tiszta szívből fakadt… 🙂

      Én talán az utolsó mondat helyett is megtartottam volna azt a költői kérdést… hiszen a mondanivaló lényege csodálatosan végigvonul a versen, és úgy érzem, egy picit úgymond "lelövi a poént" az a kijelentő mondat ott a végén… de ez csak egy "barackvirágos" gondolat 🙂

      Szeretettel: barackvirág

      • Millali on

        Kedves barackvirág!

        Köszönöm, hogy nem kerülte el figyelmedet a versem. Mindig örülök a hozzászólásodnak, mert rajongója vagyok a verseidnek. A "barackvirágos" gondolat nagyon is helytálló. Csak érdekességnek jegyzem meg, hogy először kérdő mondattal írtam a végét is. Amikor ide feltettem, megváltoztattam, de egyre erősebben azt érzem, hogy kár volt. Már Kevi is szóvá tette, magamban igazat adtam neki is, úgyhogy hamarosan javítani fogom, már csak azért is, mert még én sem tudhatom, hogy valójában mennyit is ér.
        Nagyon örültem a látogatásodnak.
        Szeretettel:
        Millali

    17. aLéb on

      Nagyon szépen vezetted, Millali. Jó a felütés, végig, minden egyes kérdéssel fenntartod az érdeklődést, nem csak ezzel természetesen, hanem az elmesélő, belül megélő szakaszok remek, bársonyosan simuló, mégis kétségekbe hajló tartalmaival. Nekem nem zavaró a záró sor kijelentő mondata, úgy érzékeltem, ott egyfajta elnyugvással rögzítesz, és bennem megszóllt az a visszhang, ami bárhogyan is, de kérdést generál mindannyiunkban; valóban tudjuk? Nos nekem ettől volt inkább helyénvaló ez a befejezés, mint a kérdés. Örömmel olvastalak.
      aLéb

      • Millali on

        Köszönöm aLéb, hogy időt szántál a versemre. Mindig örömmel olvasom a hozzászólásaidat, mert számomra sokat ér az értő véleményed. Pontosan úgy gondoltam én is a végét ahogy Te, azért is javítottam a kérdő mondatot kijelentőre, de egyre inkább úgy érzem, hogy fölényességet olvashatnak ki belőle, és én ebben a dologban inkább alázatos vagyok, mint fölényes. hiszen még én sem tudhatom, hogy mennyit érnek ezek az érzések, csak örülhetek neki, hogy átélhetem. Még átrágom egyszer- kétszer, de szinte biztos, hogy visszarakom a végére a kérdőmondatot.
        Nagyon köszönöm, hogy itt jártál.
        Üdvözlettel:
        Millali

    18. szusi on

      Millali, eddig tipródtam.
      Azért, mert valamiért nem kedvelem, ha egy versben ismétlődik egy-egy sor vagy kérdés. Tudod ez olyan, mint amikor egy ember nem szimpatikus, de nem nagyon tudod megindokolni a miértjét, sokszor még nem is ismered, vagy csak felszínesen.
      Ez a tipródás odáig vezetett, hogy jó sokszor elolvastam a versedet,(jó kis ellentmondás, mi?) és oda jutottam, hogy kivételesen el kell hogy tekintsek ettől az érzésemtől, mert ami a versedben van, az annyira szerethető, és olyan szépen fogalmazott, hogy feltétlen megér egy ilyen mentetetőzést, mint ez.

      • Millali on

        Kedves szusi!

        Ez ám az igazi 22-es csapdája. Sajnálom, hogy akaratomon kívül ilyen felemás helyzetbe hoztalak. Az ember általában nagyon nehezen változtat a szokásain, elvein. Köszönöm, hogy a versem kedvéért kivételt tettél. A másik dolog amiért köszönettel tartozom, az a bőbeszédű hozzászólásod, azt hiszem ebben az esetben is kivételt tettél. Azonban a legnagyobb örömöm mégiscsak az, hogy tetszik a versem neked.
        Örültem, hogy itt jártál:
        Millali

    19. pirospipacs on

      Ha tudod, az nagyon jó, mert anélkül nem is érne semmit. Most gonosznak hangzik ez így kimondva, de amikor már nem zavarja az embert, hogy mindaz, ami valaha sokat ért… már nincs, akkor már nagy a baj. Mert a lepedőt a sértett elfordulás is meggyűri…
      Majdnem elkerülte a figyelmemet, hogy még nem is szóltam ehhez a versedhez, pedig többször is terveztem. 🙂
      pipacs

    20. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Millali! 🙂
      Ezt nagyon eltaláltad, csak ááámulgatok. 🙂 Amikor először szembesültem vele, egyetlen dolog volt amin elméláztam, az pedig a záró sor. Azon gondolkodtam, hogy "?"-lel a végén tán frappánsabb lenne a sebezhetőség miatt, de hallgattam. Aztán elolvastam amit mások írtak. Rájöttem arra, hogy a női lélek a bizonytalanságban jobban érzi magát, mert akkor sebezhetetlenül védik. 🙂
      Ez itt férfiasan őszinte vers, minden kérdésedre határozott válasz született, én pedig nem kérdőjelezem meg a záró sor lényegét. 🙂
      Nagyon tetszett, kalapemelés!!! 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      • Millali on

        Szia Kankalin!

        Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet, mert ez segített abban, hogy végre eldöntsem, mit is kezdek azzal a fránya utolsó sorral. Amikor Kevi és barackvirág hozzászólását olvastam nekik adtam igazat. Amikor aLéb mondta el a véleményét, úgy éreztem az a valós, de egészen a Te hozzászólásodig csak tétováztam, nem tudtam döntésre vinni a dolgot. Most azt hiszem megvilágosodtam, (vagy csak a nejem kapcsolta fel a villanyt). Na, szóval a záró sor marad kijelentő mondatban, de egy szót kicserélek, és mindjárt mindenkinek igaza lesz, vagy legalábbis pontosan azt fogja kifejezni amit eredetileg is szerettem volna. Remélem majd megnézed a végeredményt.
        Köszi a segítséget.
        Szeretettel:
        Millali

        • Horák Andrea Kankalin on

          Szia Millali! 🙂
          Örülök, hogy pontot tettél versed utolsó sora után, mert ez azt is jelenti, hogy őrzöd és óvod az értékeket. 🙂 Ha számít a véleményem, megosztom veled bővebben is: semmin nem változtatnék a helyedben. Így kerek, mert te így gondolod magadban. Hihetetlenül őszinte és mélyről jövő itt minden, példamutatóan tanulságos. Nem hiszem, hogy bárki kedvéért meg kellene változtatnod azt a nyilvánvalóan kivételes értéket, ami mellett kiálltál, határozottságoddal és hovatartozásoddal megmutattad nekünk. 🙂
          Bárcsak mindenki ilyen lenne! 🙂
          Szépeket kívánok neked, megérdemled. 🙂
          Szeretettel: Kankalin

          • Millali on

            Szia Kankalin!

            Ha megkésve is, de örömmel reagálok a hozzászólásodra. Mindig is sokat jelentett nekem a véleményed, talán emlékszel még, hogy a Te tanácsodra hagytam el a sorkezdő nagybetűk használatát, de minden észrevételedet örömmel vettem, mert azáltal is csiszolgathattam a verseimet.
            Már éppen elhatároztam, hogy megváltoztatom az utolsó sort, amikor jött a jó tanácsod, és nekem megállt a billentyűzet felett a kezem.
            Köszönöm szépen a soraidat, ennek hatására -nem mondom, hogy soha – de egyenlőre nem változtatom meg az utolsó sort.
            Szeretettel:
            Millali

    Leave A Reply