Csak ne zúgna úgy az éjszaka, hogy
álmot lát a csillaga, nem tűr,csak
elvisel, hogy benne élek-néha félek..
Nevet, ha bénán mozdulok-izzadt
csomóm sikamlós fényt ragyog.
Csak kávét nyelek, konok vagyok,
barom is, mert itt vagyok- vagyok?
Nem létezem csak képzelem,
mert kerget minden végzetem.
Csak egy mondja:nem kérkedem
de kísért a szellemed, hát elveszem!
Elém kerülnek úti oszlopok-alám
rohannak csíkok,fenyő sötétje rám
vihog, Mögötted-előtted szól a szél:
Ha megmarlak -életed mit sem ér.
Most mennyi ér, tán mérhető?
Hazugság minden serpenyő,
mi lelkem-eszem kilóra vesz!
Szakad a fehér istenség elém,
világosabb az éjszaka-csak
egy fenyő sikít: indulj haza!
Haza:Ott domborulnak könnyeim,
Ott vesznek-élnek, kéregetnek
véreim ,templom falán az ének
csorgó csendje mit is érhet?
6 hozzászólás
Kedves Ruca!
A vagyok és létezem csak annyit jelent, hogy éppen úton vagyok a sírás és a nevetés között. Ugyanis ebben a kettőben élünk igazán, közben csak… elvagyunk.
"…az ének csorgó csendje mit is érhet?" Ott, és akkor sokat, annak aki hallja.
Szeretettel olvastalak ismét.
Szeretettel: pipacs
köszönöm!
ruca
Kedves Ruca!
Vajon mit is érhet a haza, ahol "domborulnak könnyeid".
Én azt hiszem, csak az ér valamit.
Gratulálok, Judit
köszönöm szépen Judit!
ruca
Szia ruca!
Például ezt: "álmot lát a csillaga". 
A vers jó, a gondolatok izgalmasak.
Hogy mennyit ér? Nekem megfizethetetlenül bármennyit.
Vannak itt negatív, de azért minimális pozitív hatások is az Alpokból.
Úgy, de úgy keresgéltem, hogy találnom kellett.
A kávét nem hagyhatom figyelmen kívül, pláne, ha néhanapján mézzel adatik.
Vicces komolyságot félretéve: életkép, ami nem lep meg, átélem, érzem, esetleg jobban, mint kellene.
Formailag teljesen megfelel a mondanivalónak. Ez elég száraznak tűnik tőlem, de szerintem pontosan tudod, hogy nem az. A "Haza" megjelenése pozitívum, a záró szakaszban az egész életed ott rejtőzik. Ezt kevesen tudják, de bizony így van.
Nagyon szép vers, egy "grat" ide nem elegendő, kevés.
Szer: Kalin
Igen, tudom!
ruca