Az ebédlősorban állva-várva
slisszanva a jó irányba
azon tanakodtam éppen,
miképpen
lehetek a sor végén,
mikor lévén,
hogy előzök
(így menőzök)
előre kéne haladnom.
Tán ideje lenne feladnom?
És bár le leszek szólva,
merthogy másnak óra
lenne, mégsem normális
az a furcsa ovális
sor ott
előttem, amit osztálytársaim hada alkotott.
És ha el is fogadom
e gondom,
de kérdés
(nem kérdés),
még egy marad:
bár a sor halad,
hogyha csak én vagyok jó gyerek,
mert tegyük fel, előzni nem merek,
és kivárom, hogy rám kerüljön a sor
valamikor,
akkor enni vajon,
melyik napon
kapok?
2 hozzászólás
Szokatlan, kicsit szimpla téma nagyon ügyes, kedves megoldással, sok nyelvi leleménnyel.
Üdv, Poppy
Szia Leona!
:)!!!
Nagyon tetszett ez a versed! Már a címe eszembe juttatott egy vicces kétsorost:
"Teli gyomor dugig begy,
Finom volt az ebédjegy!"
/Ismeretlen szerző/
Jók a rímek, átérezhető a sorban állás éhező fájdalma!
Szeretettel: Falevél