Mered?

Életed vesztve a sódat,
csak tátongó, üres oldat.
Mint élő holt rohansz bágyadt-
an a holnap után. Akár a

végét billegő búgócsiga:
dülöngélve, de még jól kitart
vonzások és lendület egyen-
letein-súlyozva. Meglehet

nincs ki táncodon elmereng
de boldogságod hol leled?
Örömöt kerget a por kezed,
s csak téves gyanúsított lehet,

mibe cél nélkül hited veted.
Eldőlnél nyugodni, de Mered
feladni két káprázó szemed
szűrt meséit? Kárpótló jelen

helyett sűrű, hömpölygő világunk-
on túli ébredésre kitágult
pupillák előtt valódivá unt
közhelyes igaziságul

elfogadni, amit szeretsz
a végtelen szabad tered,
a legtöbbet, ami lehetsz,
az ember önmaga felett.