tarka ruháját viszi a szél,
hófödte hegyek lába között
fagyos karma majd szívedbe döf,
közönyös arccal marva röhög,
nem veszed észre máris döfött,
vércseppek hullnak lábad elé,
vakon szaladnál mégis felé,
játszanál boldog kacajjal még,
szeme parancsol, ebből elég !
összehúzódva ráz a hideg,
miért lett az élet oly rideg,
talán majd egyszer kisüt a nap,
köréd fonja a sugarakat,
de elhullt a levél itt a tél,
színes kabátját vitte a szél…
12 hozzászólás
Kedves Zsu!
Igen, most ez van, és ez a pillanat szépsége!
Üdvözletem!
Kedves eferesz !
Ki a szépséget, ki pedig a szomorúságát látja…
Köszönöm kedves szavaid.
Szeretettel: Zsu
Más ez a tél. Ez a tél, ha nyár van, akkor is hideg lehelettel zsibbasztja a lelket. DE a tél után tavasz szokott jönni Zsu, várd a tavaszt! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia Laci !
Várom, de ki tudja látom-e még a zöld rétet ?
Majd meglátjuk.
Köszönöm kedves szavaid.
Szeretettel: Zsu
Kedves Susanne!
Nagyon szomorú ez a tél.
Teljesen egyet értek Bödönnel.
Igazán tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa !
Nekem ilyenre sikeredett a tél, szerintem nem is lesz jobb…
Köszönöm, hogy olvastál és a kedves szavakat is 🙂
Szeretettel: Zsu
Pontosan ilyen a tél, amilyennek megverselted. Kezdetben lelkesedünk érte, de hamar megunjuk.:) Szép lett, színes, fázós, reményt keltő…
Ölelés
Ida
Drága Ida !
Köszönöm szépen,hogy ismét nálam jártál, örültem kedves szavaidnak.
Ölelésem: Zsu
Fázós, didergős a teled kedves Zsu!
Jól sikerült, szép versedhez szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica !
Nekem most ilyen a tél…talán majd szebb lesz…
Köszönöm véleményed.
Szeretettel ölellek: Zsu
Szia!
A "fagyos karma" szóösszetételt először másképp értelmeztem, s talán nem véletlen azt a szót használtad, s nem is félreértettem… mintha ezredéves múltja lenne ennek a globális kis lelki télnek… De mit várni a tavaszt?! Hozzuk el, mihamarabb 🙂
Az efféleképpen értelmezett karmikus ősz feledése talán a tél, amikor a hideg, a didergető külvilág kicsit magába zárja az mebreket, s aztán szép lassan ráébrednek az "összejárás", a régi idők szokása szerinti tűz mellett ülés szépségére: akinek van, adjon belőle, árasszon fényéből, melegéből… Mert bennünk mindig tavasz, vagy inkább nyár van, hisz a szívünk mindig 36 fokos… az meg már nyári hő! 😀
Köszönöm, hogy elgondolkodhattam, hogy soraidon kicsit magam telébe merülhettem… 🙂 Remélem a hó alatti földben a tavaszra váró magot 🙂
Hálával: Gabe
Szia Gabe !
A karma szó direkt, mindenki úgy értelmezi ahogy neki éppen tetszik. Nem értetted félre.
Természetesen mindenki várja a tavaszt, köztük én is. Lehet nem csak az évszakot…
Nekem ez a tél most nagyon rideg és hideg…
Örülök, hogy elgondolkodtatott a versem ,már megérte megírni.
Ott a mag, s majd kitelel a hó alatt, virágot bontva illatot ád.
Köszönöm kedves szavaid és értékelésed.
Szeretettel: Zsu