Der Panther
Im Jardin des Plantes, Paris
Sein Blick ist vom Vorübergehn der Stäbe
so müd geworden, daß er nichts mehr hält.
Ihm ist, als ob es tausend Stäbe gäbe
und hinter tausend Stäben keine Welt.
Der weiche Gang geschmeidig starker Schritte,
der sich im allerkleinsten Kreise dreht,
ist wie ein Tanz von Kraft um eine Mitte,
in der betäubt ein großer Wille steht.
Nur manchmal schiebt der Vorhang der Pupille
sich lautlos auf -. Dann geht ein Bild hinein,
geht durch der Glieder angespannte Stille –
und hört im Herzen auf zu sein
.
Rainer Maria Rilke
A párduc
Im Jardin des Plantes, Paris
A rácsok nézésétől pillantása
oly fáradt lett, hogy már semmit se lát.
De túl a rácsokon bármit is látna,
ezer rúd mögött neki nincs világ.
A lágy mozgás, puhán kemény lépése,
mellyel legkisebb körben fordul át,
erő ide-oda tánca középen,
miben bódultan nagy akarat áll.
Csak néha nyíl pupillája függönye
hangtalanul -. Akkor egy képet lát,
mi átjárja tagjait feszült csöndben –
s a szívbe érve nyer halált.
Szalki Bernáth Attila
4 hozzászólás
Jó volt olvasni, bár ha a címet nem olvasom akkor akár másra is gondoltam volna,
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm figyelmed, véleményed. A rácsok
tapasztalásától bizony nem csak egy állatot,
de akár egy embert is a rabság érzete
töltheti el…
Szeretettel üdvözöl Attila
Hát igen ,a rácsokat mi emberek magunk alakítjuk ki magunk köré. Ami véd is és korlátoz is… A rácsban is meg van az örök ellentét, a jó is és a rossz is. Jó volt egy pillanatra elgondolkodni a versen.
Köszönöm az élményt. Ágnes
Kedves Ágnes!
Köszönöm a figyelmed és a Pankához írt válaszom
tovább gondolását.
Napvilágos szeretettel üdvözöl Attila