s én csak állok megtorpanva a pillanat szusszanása alatt
mohó pupilládba csenném bele e képet most és nap mint nap
bár az ég tarka köpönyegén már csak egy halvány vércsík maradt
de most én mégis neked adom
hisz nincs felettem más hatalom
s meg sem nevezem
mert ez ….
11 hozzászólás
Hű, ez szürrealisztikus! Van hangulata, bár nem állítanám, hogy értem… 🙂
Azért köszönöm keltanéni 🙂
Hanga
Szia!
Párszor el kellett olvasnom, és nagyon tetszik ez az enyhén horrorisztikus hangulat, mert ez …
Üdv.:-)
Nekem az tetszik, hogy igazából nem zártad le a végét, még bár hogy fojtatódhat.
Jó vers, igazán.
Üdv: József
szia Hanga!
Kemény, fájdalmas sorok…
Még akkor is, ha a naplemente szép
költői képébe bújtattad a gondolataidat.
grat és ölelés
leslie
Köszönöm nektek! Azt akartam, hogy mindenkinek egyéni dolgot jelentsen.
Hanga
… mert ez … szóval el nem mondható
Ez? Mert? 🙂
Szóval értjük egymást. Remélem 🙂
Gimesi
eszkimo, gimesi-sasfiók köszönöm az olvasást 🙂
És naná, hogy értjük!
Hanga
Az a szó jutott az eszembe, hogy "ellenállhatatlan". Hm. Erős benyomást keltett a versed bennem…
Grat. Gy.
Köszönöm kedves Gyömbér 🙂
Hanga